100. KINEK MI KÖZE HOZZÁ – kibic (1981)

Felnőttkor kezdete. Barátom szülei a vályogház megnagyobbítására adták a fejüket. A földszintes épület kisebbik részét szanálták, helyébe emeletes tömböt kívántak felhúzni. A faldöntésnél nem voltam jelen, de az alap kiásásában, a bontott tégla Csepel teherautóra fel és lepakolásában segédkeztem.

Haladt a munka, felhúzták a modern szárnyat. A régi épület tetejéről lekerültek a cserepek és a sátortető is – legyen egységes a ház tetőszerkezete, mondták.

Vége lett a betervezett munkának. A homlokizzasztó nap után a langymeleg udvarban beszélgettünk. Remek hangulata volt a késődélutánnak. Váratlanul nyugat felé néztem. Megdöbbenve láttam, a távolban koromfekete fellegek terítik be az égboltot. A vályogház tetőszerkezete leszedve, ha ebből zuhé lesz, összedől az épület. Megkerestem a barátomat, beavattam a gondolatomba. Meglepett, hogy nagyosan lerázott. Szóltam a többieknek is, akik bár nyugat felé néztek, de teljes közömbösséget tanúsítottak. Másfél órába is beletelik, mire hazaérek, jutott eszembe. Akár mehetnék is. Mentem is, de nem a buszmegállóba, hanem a régi ház tetejébe. Egymagam álltam neki a műanyag fóliák szétterítésének és a téglával való rögzítésnek. Az udvarban trécselők látták iparkodásomat. Úgy voltam vele, a lelkiismeretem szerint teszek, rajtam nem fog múlni. Az udvarban ácsingózók egyre többször leshették a viharfellegeket. Idővel nagy kegyesen vették a fáradtságot és követtek a tetőre. Jócskán beletelt, mire lefedtük a teljes tetőzetet. Erősen lemenőben volt a nap, mikor kissé fáradtan, de magammal megelégedetten elindultam a buszmegálló felé.

Mint napokkal később kiderült, estétől egész éjszakán át ömlött az eső. A precízen lefedett háztető ellenére a vályogházba annyira befolyt a víz, hogy a földre letett lavórok és fazekakon túl, a padlózaton tengerszemek szanaszét. A függőlegesen álló falak csurig átáztak. A háziak az éjszaka közepén átköltöztek a félkész szárnyba, melybe szintén befojt az ár.

Egy hét múlva találkoztunk a barátommal. Nem sokáig lacafacázott:

– Ha nem álltál volna neki a tető leborításának, összeomlott volna a házunk!