100. KINEK MI KÖZE
HOZZÁ — kibic (1981.)
Felnőttkor kezdete.
Barátom szülei a vályogház megnagyobbítására adták a fejüket. A földszintes
épület kisebbik részét szanálták, helyébe emeletes tömböt kívántak felhúzni. A
faldöntésnél nem voltam jelen, de az alap kiásásában, a bontott tégla Csepel
teherautóra fel és lepakolásában, segédkeztem.
Haladt a munka, felhúzták
a modern szárnyat. A régi épület tetejéről lekerültek a cserepek és a sátortető
is — legyen egységes a ház tetőszerkezete, mondták.
Vége lett a
betervezett munkának. A homlokizzasztó nap után a langymeleg udvarban
beszélgettünk. Remek hangulata volt a késődélutánnak. Váratlanul nyugat felé
néztem. Megdöbbenve láttam, a távolban koromfekete fellegek terítik be az
égboltot. A vályogház tetőszerkezete leszedve, ha ebből zuhé lesz, összedől az
épület. Megkerestem a barátomat, beavattam a gondolatomba. Meglepett, hogy
nagyosan lerázott. Szóltam a többieknek is, akik bár nyugat felé néztek, de
teljes közömbösséget tanúsítottak. Másfél órába is beletelik, mire hazaérek,
jutott eszembe. Akár mehetnék is. Mentem is, de nem a buszmegállóba, hanem a
régi ház tetejébe. Egymagam álltam neki a műanyag
fóliák szétterítésének és a téglával való rögzítésnek. Az udvarban trécselők
látták iparkodásomat. Úgy voltam vele, a lelkiismeretem szerint teszek, rajtam
nem fog múlni. Az udvarban ácsingózók egyre többször leshették a
viharfellegeket. Idővel nagy kegyesen vették a fáradtságot és követtek a
tetőre. Jócskán beletelt, mire lefedtük a teljes tetőzetet. Erősen lemenőben
volt a nap, mikor kissé fáradtan, de magammal megelégedetten elindultam a buszmegálló
felé.
Mint napokkal később
kiderült, estétől egész éjszakán át ömlött az eső. A precízen lefedett háztető
ellenére, a vályogházba annyira befolyt a víz, hogy a földre letett lavórok és
fazekakon túl, a padlózaton tengerszemek szanaszét. A függőlegesen álló falak
csurig átáztak. A háziak az éjszaka közepén átköltöztek a félkész szárnyba,
melybe szintén befojt az ár.
Egy hét múlva
találkoztunk a barátommal. Nem sokáig lacafacázott:
— Ha nem álltál volna neki a tető leborításának, összeomlott volna a házunk!