Kinek a temploma — csaó drájver

Továbbra is a Kultúra útját rójuk Palermóban. A város egyik fő turisztikai attrakciója a IX. századi alapokra épített Normann-palota. Európa legrégebbi királyi palotája. 1947 óta Szicília Regionális Parlamentjének székhelye. Az udvari kápolnát égre-földre dicséri mindenki. 1132-ben épült. Falai között arab és nyugati hatások érvényesülnek. A mozaikok konstantinápolyi mesterek munkáját dicsérik. Figyelemre méltók a római oszlopok és a töméntelen arany. Mindezek ismeretében a következő gondolat fogalmazódott meg bennem: ez az Antikrisztus kápolnája – lehet vitatkozni vele. Itt minden a pénzről, a hatalomról, a csillogásról szól. Hálás hely a szicíliai főváros. A Szégyen tér közelében rátaláltunk egy terméskőből emelt naturális templomra. Belül feszület, padok. A padlózat absztrakt mozaikos, de semmi csicsa. Ez a hely az emberről szól, ez Krisztus-temploma.

Csizmaország lakóinak van másféle temploma is. Olaszországban a palermói operaház a legnagyobb. Európában a harmadik. A Verdi téren található. 1875-ben kezdődött el az építése, és huszonkét évig tartott. Eredetileg 3200 néző befogadására tervezték. Jelenleg 1400-an foglalhatnak helyet benne. Az 1970-es években felújítás vette kezdetét. A nagyszabású munkálatoknak részese lett a szicíliai maffia is. Emiatt húsz évig tartott. Az utcai plakát szerint Johann Strauss Denevér című operája van színen. A sétálóutcáról a belső tereket piros szőnyegen közelítheti meg a közönség.

A székesegyház lenyűgözte a feleségemet. Építésének kezdetén mecsetnek készült. A történelem sodrában katolikus szentély lett belőle, magán viselve a muzulmán építészet stílusjegyeit. Erőt sugárzó, monumentális, lebilincselő épület. Markáns kinézetével a córdobai Nagymecsethez hasonlította Kati. Jelenleg ez a két épület a csúcs számára. A székesegyházban a tartózkodásunk ideje közben megszólaltak a harangok. Másnap a környéken járva ránéztem a mobilra, hamarosan dél. A székesegyházhoz siettünk. A megérzésem helyesnek bizonyult. Mire tizenkettő lett, elcsendesedtek a harangok.

Másként is eltartósítják a múltat errefelé. Irány a Quattro centi. Ez egy miniatűr tér a sétálóutcák kereszteződésében. A négy irányból a tér belseje felé eső házak végeit szándékosan nem újították fel: málló falak, viharvert zsalugáterek. Az épületek legvége homorú, melyeket tekintsünk fülkéknek. Ide a földszintre és a további két emeletre vízköpőket, valamint ember nagyságú szobrokat állítottak. A négy sarokból három üzemel. Hangulata és kinézete passzol a házvégekhez. Elsőre talán felújításért kiáltana – mint ahogyan mondta a feleségem –, de én ahelyett inkább a csigavért ajánlottam. Jó ez úgy, ahogy van. Pár épülettel távolabb a pirinkó Szégyen tér. A XVI. században olasz szobrász megrendelésre szökőkutat tervezett és épített. Mivel a megrendelőnél egy gazdag palermói kétszer annyit ígért, ezért idekerült. Lett is belőle perpatvar. Kezdődött azzal, hogy a kinézett helyen nem fért el. Ezt néhány épület bánta. Helyére került a műalkotás. Napról napra egyre nagyobb felháborodás övezte a polgárok részéről. Körülbelül ötven meztelen férfi és nőalakot ábrázoló szoboregyüttes a kompozíció. Közepébe régen lépcsőn lehetett felmenni – napjainkban fémkorlát veszi körbe. Pechére a tulajdonosnak, a szökőkút szélétől pár méterre templom bejárata sötétlett. Az apácák szemérmességéről nincs első kézből származó ismeretem, de az bizonyos, hogy az izzó szemű csődör hímvesszejének végében lévő, ledérnek ábrázolt apáca végleg kiverte a jelképes biztosítékot Jézus asszonyai között. Ez a szoborrészlet azóta ismeretlen helyre került. Milyen érdekes. Innét pár lépésre található az a piros kupolás San Cataldo-templom, amelyet útleírásom elején a naturálissága miatt az igazi krisztusi templomnak neveztem.