: KI MIT KEZDENE VELE — nyúlcipő (2004.)

Játsszunk el a gondolattal: Ki mit kezdene vele, ha bármilyen kívánsága azonnal teljesülne? . Látszólag értelmetlennek tűnik a felvetés, mert mi mást is kívánhatna mindenki magának és szűkebb vagy tágabb környezetében élőknek, mint a jót a pozitívumot az előre vivőt. Rosszat én sem szeretnék senkinek sem, de a számtalan jókívánság a végén nem bosszulná-e meg magát, és omlana a fejünkre?

Sokan valljuk: egyensúly közeli állapotra törekszik minden létező dolog, amely magában foglalja a különbözőségek szükségszerűségét is. Máskülönben, ha például a jó kerülne teljhatalomra, ennek elérésével saját magát kioltaná, mivel nem lenne mivel összevetni és emiatt értelmezhetetlenné válna. Ez volt a filozófiai része.

A gyakorlati oldalról megközelítve, nagyon leegyszerűsítve. Mivel mindenki egészséges lenne, az újszülöttek életben maradnának, jelentősen megugorna a népesség szám és növekedne az életkor. Mindenki számára lenne élelem, ivóvíz. A háborút kidobnánk a szemetesbe. A két előbbi példa okán megszűnne a gyógyszeripar és a hadi ipar. Sokan válnának állástalanná, és elmaradnának az állami költségvetés számára elengedhetetlen bevételek. Más részt, embert faraghatnánk a képmutató politikusokból. A munka világa már kacifántosabb terület, és az igazságérzet: aki lop, száradjon le a keze; aki hazudik, száradjon ki a nyelve; szemet szemért, fogat fogért — az olasz maffia igazsága szerint — és itt abba is fejezem. Talán ennyi példa bőven elég hozzá, hogy ne kelljen tovább sorolni.

Bármilyen szívfájdító, de a tengernyi jókívánság és a kétesélyes igazságérzet nagyobb káoszt eredményezne számunkra, mint ahogyan — sajnos — történik a maga módján nap, mint nap. Mérhetetlenül nyomasztó teher érné vele azt az embert, akinek megadatna kívánságának teljesülése. Amennyiben rám testálódna ez a nagyon is kerülendő kiváltság — aközben folyamatosan rám szakadna az önmagammal való meghasonulás nyomasztó terhe — egyszer sem kívánnék élni vele.