Vidám napot / ki mit ért alatta...,

Mégpedig a szavak és a kifejezések tekintetében. Vegyük példának a közismert „legfőbb érték az ember” kifejezést. Tételezzük fel, ezeket a sorokat az alább felsoroltak mindegyike elolvassa. Vajon milyen választ adhatnának erre a felvetésre (részben spekuláció következik).

Politikus: a legfőbb érték az ember — mégpedig a szavazó korú — mert nélkülük füstbe megy a nagy terv. Amennyiben sikerülne megnyernem a következő választást, évekig nyeregben érezhetném magam.

Bankár: ezt magától értetődőnek tartom én is. Mellesleg nem olyan nagy baj és probléma a számomra, ha kissé rossz az ügyfél szeme — a szerződések miniatürizált betűire gondolhat — az sem gond, ha járatlan a szakzsargonban — az érthetetlen és ezért értelmezhetetlen mondatszerkezet káosz — a többi megy a maga útján — mielőbb írja alá a szerződést, és kívánok neki jó egészséget az élete végéig, hogy a teljes hitelt kamatostól együtt visszafizethesse. Hogy a végén dupla annyiba kerül neki — ez az ő dolga!

utazási iroda. Kérem, van három- és négyágyas szobára is foglalási lehetőség — amire megörül a kispénzű, nyaralni vágyó család. Szerződés aláírva, pénz leszámolva. Miután elment a kedves ügyfél: na, ezek is fognak mérgelődni, ha megtudják, a harmadik ágy egy ablaktalan helyiségben lesz a mediterránon.

Operáló orvos. Önnek semmit nem kell tennie kedves uram, mert mindent én intézek el. Hivatalosan a magánrendelőm betege lesz, de a kórházban fogom megműteni, ahol főállásban dolgozom. Az ár negyvenezer forint — az operáció balul ütött ki (a rendszerváltás környékén ez az eset megtörtént).

Vállalkozó. Miért fizessek többet a melósnak, így legalább befogják a szájukat az életben maradás okán, és tuti örülnek annak, hogy nekem dolgozhatnak. Ügyesen kell csinálni, ahogy eddig tettem: bár van háromajtós szekrényre való lóvém, de hülye lennék abból befektetni, inkább állami és ilyen-olyan zsetonból hozom ki a legújabb feláras bulit is. Sokba kerül a kis cicababa... — bár céges áfás számlából egyenlítem ki a fuvarokat...

(Elnézést kérek az olyan, az előbb felsorolt szakmákban dolgozó emberektől, akik nem a példákban felvázoltak szerint gondolnak a „legfőbb érték az ember” felvetés kapcsán.)

A fentiekkel arra próbáltam sarkosított példákkal utalni, hogy korántsem biztos, hogy egy-egy szón vagy kifejezésen a másik fél is ugyanazt érti vagy gondolja, mint mi. Ez a felismerés és ennek bennünk tudatossá tétele az elkövetkezőkben sok csalódástól menthet meg mindegyikőnket.