193. KICSI A RAKÁS — könyv ír (2003.)
Ez a történet a
hiteles tanúm rá, hogy idővel alapélmények is kieshetnek az ember fejéből. A
hangalapú kulturális honlap Könyv tartalmát átalakítva, végighallgattam az
Életbajnokok című kötet saját hangoskönyv változatának általam felmondott
előszavát. Eleinte nem tudtam hova tenni a hallottakat, aztán csak megerőltette
magát az emlékezetem.
Az Életbajnokok
olyan nem látó, mozgáskorlátozott, siket, transzplantált és mentálisan enyhén
sérült emberekről szól — meg két légzésbénultról — akik helyzetükön
sportolással emelkedtek felül. Mindegyik kötetemmel úgy vagyok, ha legalább egy
olvasónak elnyerte a tetszését, megérte.
Úgy rémlik, hogy
elektronikus levéllel lépett kapcsolatba velem, a fiatalember. A suliban
pajtásaival kicsi a rakást játszottak. A bikáskodás úgy alakult számára, hogy
rá lettek hengerítve a többiek, aközben enyhén, de maradandóan megsérült a
gerince. Teljesen padlóra került — régi önmaga árnyékává vált. Felnőtt lett,
ami talán még inkább elkeseríthette testi korlátozottsága miatt. Valaki
figyelmébe ajánlotta az Életbajnokok című olvasmányt. Hallgatott a jó tanácsra,
kezébe vette a riportkötetet, és magába szívta a történeteket. Az utolsó epizód
után hátradőlt a székben, magába szállt, és erőt merítve a sorokból, nem kis
munkával lelkileg talpra állt. Magát és a világot is egy másik szemüvegen át
látta már, végleg megszabadult a múlt nyomasztó terhétől. A levél végén
megköszönte a számára létfontosságú könyvet, és elbúcsúzott.