Kiáltó szó a pusztából
Ki átvezetted Izraelnek népét
A megpróbáltatások tengerén,
Szentséges trónusodnak bársonyszékét
Csókolva kérlek: Nyújtsd kezed felém!
Vezess tovább az útján életemnek,
Ércpajzsom, dárdám újra légy nekem;
Űzd el homályát szolga-félelemnek
És vond kezedbe remegő kezem.
Önts bátorságot csüggedő szívembe,
Acélossá tedd ernyedt izmomat,
Vezess, vezess: új, szent, nagy győzelemre!
Segíts tovább! Nagy Isten, merre vagy?
Hol a kezed? Sötét van, nem találom,
Hiába nyúl ki reszkető kezem.
Bágyadt szemem erőtlenül lezárom;
Itt pusztulok! Segíts hát, Istenem!...
Sötét az éj ... Nincs válasz jajjszavamra.
Itt hagysz pusztulni el a félúton?
Isten, segíts! .. Miért hagytál magamra?
Vezess, vezess, különben elbukom!