Kezével jelezte — havas pálmafák alatt

Pár napja a város sugárútjától 100 méter távolságban, amikor a Bagrati-székesegyháztól jöttünk lefelé, kezében botot tartó idős bácsi két tehenet hajtott hazafelé. Na, erre varrjon gombot valaki. Hogy jól fésült volt-e az öreg gazda, nem tudom. De azt igen, hogy a belvárosban 100 méteren belül, az utca ugyanazon oldalán, nyolc fodrászat várta a vendégeket. Kínai ruhaboltból egyet találtunk, de török étkezdét nem kellett nagyítóval keresni.

Ismerkedjünk meg a XI. században épült Bagrati-székesegyházzal, melynek hivatalos elnevezése Istenanya elszenderedése székesegyház. A grúz ortodox egyház anyatemplomának szánt katedrális építését III. Bagrat király, az egységes Grúz Királyság első uralkodója rendelte el. Az északi fal felirata szerint építését 1003-ban kezdték el. 1691-ben megszállták Grúziát az oszmánok, és felrobbantották a katedrálist. A déli és a nyugati melléképületek, a XIX. század végéig többé-kevésbé épen maradtak. A főépület elkészülte után az északnyugati saroknál háromszintes torony épült. Minden emelete egyetlen helyiségből áll, amelyekbe tűzhelyet és fali fülkéket építettek. Itt feltehetően a város püspöke lakott. A Gelati-kolostor és ez is, puritánságukkal jeleskedtek. A székesegyház egyik sarkában beöltözött fiatalember térdepelt. Gyors egymásutánban pár mondatból álló, monoton imaszöveget malmozott elő magából. Ki tudja, hogy vállalásából fakadóan, naponta hányszor darálta el a szöveget, és hány napon, héten vagy hónapon át tartóan. A templom padlószintjében a betekintő ablak alatt régészeti emlékek láthatók. Véletlenül ráléphettem, mert a szent szöveget ismétlő fiatalember kezével jelezte Katinak, hogy rossz helyen állok. A hatalmas belső tér akusztikája elismerésre méltó. Nemcsak a vastag fakapu becsapódásának visszhangzó döngése nyűgözött le, hanem a kopogó cipőké és a tüsszentéseké is. Emiatt kétszer is megfordultunk az épületben.

Második látogatásunk után távozóban voltunk. BMW terepjáróval fiatalos kinézetű egyházi személy érkezett a székesegyházhoz. Aligha a fájós lába miatt kerítették a feneke alá. A havas és csúszós úton kezemben fehér bottal, a főtértől a székesegyházig gond nélkül feljutottam. Hegymászó felszerelés nem volt nálam. Eszembe jutott a Gelati-kolostor előtt a tenyerét fázósan összedörzsölő, kegytárgyakat árusító nénike.

Immár félig-meddig hitelt érdemlően tudhatjuk, hogy hol lakott a város püspöke anno. Most megismerjük, hogy havas, esős időben, hol húzhatják meg magukat a város, fülükben sárga műanyagbilétát viselő kóbor ebei. Az első másfél nap után eleredt a hó, mely rövidesen latyakká olvadt, és ez így ismétlődött az utolsó napig. Először vendégtől üres teázó elé került ki a tetszetős külsejű kutyaház, később másutt is találkoztunk ilyen, mifelénk ismeretlen népszokással. Megmondom az őszintét, elképedtem rajta. Minden tiszteletem azoké, akik nem csak gondolnak ilyesmire, hanem meg is cselekszik. A jómódú, tehát nem kóbor ebek, fülükben nem viselnek sárga bilétát.