: KÉZBEN TARTOTT KORMÁNY — fültanú (2016.)

A Szép Juhásznétól a Budaörsön lévő sportáruházig a piros turistajelzésen indultunk el a párommal — adjuk meg a módját a vásárlásnak. Mentünk, mentünk, mendegéltünk. A hátizsákos turistákon kívül kerekezők is nyűtték az ösvényt. Az egyik balkanyar szegletében tíz év forma kisfiú fogta a kerékpár kormányát. Várta a haverokat. Alig, hogy melléje értünk, ránk köszönt:

— Kezét csókolom!, Jó napot kívánok!

Ilyen tisztelet tudó köszönést én még nem hallottam elhangozni kisgyermek szájából. Úgy éreztem, valamiképpen ezt a tudtára kell adni. Néhány méter távolságból visszafordultam a szülői nevelést kapott gyermek felé, és megdicsértem:

— Nagyon szépen köszöntél! — és ezt ő nyomban megköszönte.

Késő délután már a Váci út végében lévő hatalmas élelmiszer áruház felé tartottunk. A metrótól az odáig vezető legrövidebb gyalogjárót egyesek önös érdekből elkerítették maguknak, amivel a vásárlási szándékkal odatartók útját alaposan megnövelték. Egy idős ember igyekezett a boltba. Az úttesten nem a legszabályosabb helyen haladt át. A lassítás nélkül érkező jármű kormányát mereven tartó sofőr, előbb rádudált, majd ráordított a nyugdíjas korú emberre. Visszaemlékezve a délelőtti esetre, tudtam: a volán mögött nem az illemtudó kisfiú apukája ült.