Vidám napot / kevesen gondolnak rá...,

Technikai csavar.

Forradalmi változások előtt áll az autógyártás. Nem csak az önjáró autókra gondolok most, hanem az elektromos meghajtásúakra is. Ezek a járgányok semmit nem fognak az orrunk alá pöfékelni  ezáltal gondolhatnánk róluk jogosan — minden rendben van velük. Igen ám, de egyben zajtalanokká is válnak. Elsőre ennek is mindenkinek örülnie kéne, mert ki szeret hangos motorizációjú környezetben tartózkodni vagy élni?

Hazánkban néhány tíz ezer olyan ember élhet, aki — szerintem — nem felhőtlen mosollyal az arcán várja ezt a nagy ívű változást. Oka éppen a zajtalanságban rejlik. Aki nem lát vagy nagyon rosszul lát, azok elsősorban a fülükre támaszkodnak az utcai közlekedés során. Amennyiben erős szél fúj jobbról, és mi át szeretnénk kelni az előttünk lévő zebrán, a tőlünk balkéz felöl érkező benzin vagy  diesel netán gázolaj-meghajtású járművek hangját csak akkor fogjuk meghallani, ha azok már elhaladtak előttünk. Az elektromos meghajtású járműveket pedig lényegében füllel nem deríthetjük fel. Sutba dobhatjuk a hallószervünket?

Az elektromos-meghajtású járműveket nem csak miattunk muszáj hallhatóvá tenni. A látó emberek — velünk ellentétben — gyakorta figyelmetlenek. Az ő esetükben is igaz, hallaniuk kell az érkező járművet. Én már találkoztam olyan újfajta autóval, amelynek hangja nagyon hasonlított a traktormotorral felszerelt, régi szovjet Zaporozsec-típusú autók hangjára. Ennek a négy keréken guruló csodának  a motorhűtését a jármű oldalából kilógó légterelőkön beáramoltatott menetszél biztosította, amely által menet közben sivító hangot hallatott. Nos, az általam megtapasztalhatott elektromos autónak, ehhez hasonló hallhatósági hangot konstruáltak a mérnökasztalnál dolgozó szakemberek: visszaköszön a közelmúlt?