54. KETTÉTÖRT KARRIER – banánhéj (1983)

Második munkahelyemen nem sokkal azután vettem fel a munkát, hogy megtörtént az újonnan nyíló lakótelepi élelmiszer áruház műszaki átadása. Az első hónap a főnökkel közösen telt el. Később, ahogy teljessé vált az egység műszaki parkja, és az első szállítmányokkal megkezdődhetett az árufeltöltés, egyre több kolléga csatlakozott hozzánk. Elérkezett a megnyitás ünnepélyes pillanata.

Az áruház igazgató ötvenes éveinek elején járó férfi. Szája széle kissé elferdülve, idegzsába húzta. Régi motorosnak számított a cégnél, igaz, addig mint helyettes tette a dolgát. Éveinek számát alapul véve, szakmailag felkészültnek kellett lennie. Túl lehettünk a második leltáron is.

Úgy hozta a sors, hogy ő vette át a Ceglédi Füszért rolly kocsis szállítmányát. Mindegyik számlára bélyeget adott. Másnap ismét megjelent a cég IFA típusú ponyvás teherautója – ekkor én is jelen voltam. A szállítók láttán zavarttá vált a főnök arca.

– Tegnap minden árut átvettem – jelentette ki határozottan.

A szállítók egyre jobban erősködtek, hogy előzőnap néhány rolly kocsi nem fért fel, azt hozták meg most. A főnök feje ekkorra már vörösen izzott: a szállítókat megpróbálta enyhe erőszakkal távozásra bírni. Eközben az iroda előtt véletlenszerűen összeverődtek a helyettesek. Az egyik szállító elismerően megjegyezte, hogy mennyire megbízott bennük a főnök. Megdöbbenve álltunk a fejlemény előtt. A lemaradt árut hátrahagyva hamarosan távoztak a becsületes fuvarozók.

Vérvörös arccal és porig megalázott ember képével tekintett ránk a főnök. Szó nélkül beviharzott az irodába, magára csukta az ajtót, egész nap nem láttuk. Ettől a naptól kezdve italra adta a fejét. Tette magában, tette a rá kapható helyettessel, tette a rá kapható segédmunkással. Emberileg teljesen összeomlott. Minden egyes nap egy újabb szög volt a szakmai koporsójában. Hamarosan gondok akadtak a látásommal, emiatt ide többé nem tértem vissza dolgozni.

Másfél év után újra munkába álltam a vállalatnál. A céges híradó szájhagyomány útján terjedő változatából megtudtam, hogy gyakran tajtrészegre itta magát. Az egyik tivornya után kiment az eladótérbe, ahol az első helyettes fejét leordította. Aközben tobzódó szájából kirepült a protézis, mely a földön landolt. A zsúfolt eladótérben mindenki elképedt. Észbe kaphatott, zsebre vágta a protkót, és visszament az irodába. Ezek után az első helyettes eléje tette a kulcsot, de a boltvezető maradásra kérlelte. Aztán elérkezett az idő a nyugdíjba vonulására. Átadó leltárra került sor. A nagyfőnök az égegyadta világon semmit nem tett ezalatt, a végén úgy ment ki a boltból, hogy nem köszönt el senkitől sem.