54. KETTÉTÖRT KARRIER — banánhéj (1983.)

Második munkahelyemen nem sokkal azután vettem fel a munkát, hogy megtörtént az újonnan nyíló lakótelepi élelmiszer áruház műszaki átadása. Az első hónap a főnökkel közösen telt el. Később, ahogy teljessé vált az egység műszaki parkja, és az első szállítmányokkal megkezdődhetett az árufeltöltés, egyre több kolléga csatlakozott hozzánk. Elérkezett a megnyitás ünnepélyes pillanata.

Az áruház-igazgató ötvenes éveinek elején járó férfi. Szája széle kissé elferdülve, idegzsába húzta. Régi motorosnak számított a cégnél, igaz, addig, mint helyettes tette a dolgát. Éveinek számát alapul véve, szakmailag felkészültnek kellett lennie. Túl lehettünk a második leltáron is.

Úgy hozta a sors, hogy ő vette át a Ceglédi Füszért rolly kocsis szállítmányát. Mindegyik számlára bélyeget adott. Másnap ismét megjelent a cég IFA típusú ponyvás teherautója — ekkor én is jelen voltam. A szállítók láttán zavarttá vált a főnök arca.

— Tegnap minden árut átvettem — jelentette ki határozottan.

A szállítók egyre jobban erősködtek, hogy előzőnap néhány rolly kocsi nem fért fel, azt hozták meg most. A főnök feje ekkorra már vörösen izzott: a szállítókat megpróbálta enyhe erőszakkal távozásra bírni. Eközben az iroda előtt véletlenszerűen összeverődtek a helyettesek. Az egyik szállító elismerően megjegyezte, hogy mennyire megbízott bennük a főnök. Megdöbbenve álltunk a fejlemény előtt. A lemaradt árut hátrahagyva hamarosan távoztak a becsületes fuvarozók.

Vérvörös arccal és a porig megalázott ember képével tekintett ránk a főnök. Szó nélkül beviharzott az irodába, magára csukta az ajtót, egész nap nem láttuk. Ettől a naptól kezdve italra adta a fejét. Tette magában, tette a rá kapható helyettessel, tette a rá kapható segédmunkással. Emberileg teljesen összeomlott. Minden egyes nap, egy újabb szög volt a szakmai koporsójában. Hamarosan gondok akadtak a látásommal, emiatt ide többé nem tértem vissza dolgozni. Másfél év után újra munkába álltam a vállalatnál. A céges híradó szájhagyomány útján terjedő változatából megtudtam, hogy gyakran taj részegre leitta magát. Az egyik tivornya után kiment az eladótérbe, ahol az első helyettes fejét leordította. Aközben tobzódó szájából messzire kirepült a protézis, mely a földön landolt. A zsúfolt eladótérben mindenki elképedt rajta. Észbe kaphatott, zsebre vágta a protkót és visszament az irodába. Ezek után az első helyettes az asztalra eléje letette a kulcsot, de a boltvezető maradásra kérlelte. Elérkezett az idő a nyugdíjba vonulásra. Átadó leltárra került sor. A nagyfőnök az égegyadta világon semmit nem tett ezalatt, a végén úgy ment ki a boltból, hogy nem köszönt el senkitől sem.