54. KETTÉTÖRT
KARRIER — banánhéj (1983.)
Második munkahelyemen
nem sokkal azután vettem fel a munkát, hogy megtörtént
az újonnan nyíló lakótelepi élelmiszer áruház műszaki átadása. Az első hónap a főnökkel
közösen telt el. Később, ahogy teljessé vált az egység műszaki parkja, és az
első szállítmányokkal megkezdődhetett az árufeltöltés, egyre több kolléga
csatlakozott hozzánk. Elérkezett a megnyitás ünnepélyes pillanata.
Az áruház-igazgató ötvenes
éveinek elején járó férfi. Szája széle kissé elferdülve, idegzsába húzta. Régi motorosnak
számított a cégnél, igaz, addig, mint helyettes tette a dolgát. Éveinek számát alapul
véve, szakmailag felkészültnek kellett lennie. Túl lehettünk a második leltáron
is.
Úgy hozta a sors,
hogy ő vette át a Ceglédi Füszért rolly kocsis szállítmányát. Mindegyik
számlára bélyeget adott. Másnap ismét megjelent a cég IFA típusú ponyvás
teherautója — ekkor én is jelen voltam. A szállítók láttán zavarttá vált a főnök
arca.
— Tegnap minden árut
átvettem — jelentette ki határozottan.
A szállítók egyre
jobban erősködtek, hogy előzőnap néhány rolly kocsi nem fért fel, azt hozták meg
most. A főnök feje ekkorra már vörösen izzott: a szállítókat megpróbálta enyhe
erőszakkal távozásra bírni. Eközben az iroda előtt véletlenszerűen összeverődtek
a helyettesek. Az egyik szállító elismerően megjegyezte, hogy mennyire
megbízott bennük a főnök. Megdöbbenve álltunk a fejlemény előtt. A lemaradt
árut hátrahagyva hamarosan távoztak a becsületes fuvarozók.
Vérvörös arccal és a
porig megalázott ember képével tekintett ránk a főnök. Szó nélkül beviharzott
az irodába, magára csukta az ajtót, egész nap nem láttuk. Ettől a naptól kezdve
italra adta a fejét. Tette magában, tette a rá kapható helyettessel, tette a rá
kapható segédmunkással. Emberileg teljesen összeomlott. Minden egyes nap, egy
újabb szög volt a szakmai koporsójában. Hamarosan gondok akadtak a látásommal, emiatt
ide többé nem tértem vissza dolgozni. Másfél év után újra munkába álltam a
vállalatnál. A céges híradó szájhagyomány útján terjedő változatából megtudtam,
hogy gyakran taj részegre leitta magát. Az egyik tivornya után kiment az
eladótérbe, ahol az első helyettes fejét leordította. Aközben tobzódó szájából messzire
kirepült a protézis, mely a földön landolt. A zsúfolt eladótérben mindenki elképedt
rajta. Észbe kaphatott, zsebre vágta a protkót és visszament az irodába. Ezek
után az első helyettes az asztalra eléje letette a kulcsot, de a boltvezető maradásra
kérlelte. Elérkezett az idő a nyugdíjba vonulásra. Átadó leltárra került sor. A
nagyfőnök az égegyadta világon semmit nem tett ezalatt,
a végén úgy ment ki a boltból, hogy nem köszönt el senkitől sem.