() KERESZTÉNY TEMPLOMMAL TERHELT MECSET — emberek (2022.)

Calahorra torony. Ez a mór erődítmény az Almohad-kalifát idején a tizenharmadik század elején épült, és a római híd déli bejáratát őrzi — kötelező felkeresni. A tizennegyedik században a Castile II. Henrik uralkodása alatt megerősítették, és ma is pontosan úgy néz ki. Később börtönként szolgálta az emberiséget, majd lányiskolává nőtte ki magát. Ma Helytörténeti múzeum, valóban kihagyhatatlan látnivalókkal.

Belépéskor egy fali perzsa szőnyeg fogadja a látogatót. Innentől kezdődnek a lépcsők, és a kiállító termek. Szerencsére rengeteg makett mesél a múltról így: a város központi magjáról az épületek által; kiterjedt mezőgazdasági terület tanyákkal, állatokkal, munkavégző földművesekkel és várral; a jog tántoríthatatlan uralma, melyen az álló vádlott mögött a karját egymásba fonó bíró cövekel, szűkebb környezetükben őket körbeülő ítélkezők, távolabb népes plénum.

A kor technikáját bemutató tárlat a csillagászaton alapuló tengeri navigációról, és térképekről mesélt. Az Indiába induló, de Amerikába érkező Kolombuszt ezek a térképek sarkallták felfedező útjára. A vízi malom makett azért volt örömteli a számunkra, mert a zsidó negyed mellett szállásunk felé tartva felfedeztünk egy a járda szintjénél jóval lejjebb lévő gödröt, melyben ősi vízimalom kerék mutatta lepusztult arcát. Még egy vizes makett korrajz. A római híddal párhuzamosan négy ház, kettő a mederben, kettő a két parton. Ma már csak a déli part épülete lelhető fel, teljesen romosan.

Kiléptünk az utcára. Egy előttünk névtelenségben maradt diadalív alatt jutottunk el a fő látványossághoz, a maga teljességében értendő Mezquitához. A kaputól balra magasodik a San Rafael oszlop, melynek tetejében a szent ember kőbe vésett alakja látható.

Patio de los Naranjos. A világ szinten is páratlan építészeti együttes főbejárata a tágas udvar, ahol a muzulmán hívek az ima előtt az előírásnak megfelelően szertartásosan bemosakodnak. Fénykora óta nem sokat változott a terület képe: szökőkutak; árkádok alatt lógó, régi írásjeleket tartalmazó fatáblák; narancsfák. A kőmedencénél hosszasabban elidőztem. Most is csobogott a víz, de a forróság beálltával talán még intenzívebben. Innen nyílik a harangtorony, ahova időre szóló belépőt lehet váltani. Legnagyobb megdöbbenésünkre, nekem, mint nem látónak, nem adtak jegyet, tehát nem mehettem fel a léleküdvözítő harangokhoz. Ettől majdnem elkárhoztam. Azt hittem, hogy a toronyba felvezető lépcsők veszélyessége miatt, de, mint Kati kiderítette, normál állapotúak voltak. Puff neki. Odafent az eredeti kőpárkányt dróthálóval határolták le a látogatók elöl. Aki feljutott oda, közvetlenül a harangok alól szemlélhette meg a várost, és egyidejűleg buzgón imádkozhatott azért, nehogy a fültövük mellett megkonduljanak a harangok. Azalatt én kitartóan várakoztam odalent.

La Mezquita. A Mezquita, több mint ezer éves. Építészeti csitrinek tekinthető, de egyedi mecset. Spanyolország egyik kulturális csodája. A tízedik században Córdoba Európa és talán a világ fővárosa volt, a tudomány és a kultúra tekintetében, Emír Abd-ar-Rahman uralkodása alatt.

A mecset kívülről szemlélve monumentális, lenyűgöző, erőt sugárzó, tiszteletet parancsoló. Vastag falaiba veretes fémkapuk ágyazódnak, egykoron ezek a mecset bejáratai voltak, szám szerint ötvenkettő. Körbejárva leléptem az épület kiterjedését, mely nagyjából százötvenszer száztíz méter. Három egymás mellett hosszában párhuzamosan fekvő futballpálya méretének felel meg. Egymás mellett állva — eltekintve az oszlopoktól — tizenhatezer-ötszáz ember férne el rajta. Mohamedán imára öt-hat-ezer hívő számára alkalmas. Miért kellett ekkora mecsetet építeni?

Córdobában a mór uralom fénykorában nyolcszázezren laktak, arabok, keresztények, mórok, zsidók, meg egyéb más felekezetű népcsoportok.

Aki csak kiváló minőségű fotóról ismerheti meg a mecset belső terét, az nem is gondolja, hogy milyen jól járt vele. Miért? Belül nyolcszázötven márványoszlop tagolja a teret. Keresztben az oszlopok egymástól való távolsága körülbelül kétszázhetven centiméter, hosszában ennek a duplája. Egy-egy oszlop kétszer két áthidaló vörös és fehér sávos boltívet támaszt alá,melyek felépítményeikkel elzárják a felülről érkező fény útját. Emiatt idővel néhol teret nyitottak a napvilágnak. Aki odabent nézelődik, nem árt jó erősen mereszteni a szemét. Szerencsére van mit látni. Talán ez tartotta a reményt Katiban, akinek a félhomálytól majdnem elment a kedve az egésztől.

A belső oszlopok anyaga három méterig márvány, utána faragott kő. Ezek és a rajtuk lévő boltívekkel együtt alacsonyabb, mint az épület külső fala, mely tizenkét-tizenhat méter lehet. A belső oldalfalakon mennyezetig érő festmények sora. A mennyezet kétszázhetvenszer ötszáznegyven centiméteres lapjai változatos képet mutatnak. Néhol festett kazettás, máshol festett vagy nyersfa, faragott kő. Az oldalfalak mentén található a kincstár, telis-tele aranyozott vagy aranykegytárggyal, melyet szemlesütve gyorsan magunk mögött hagytunk. Az ásatások kincsei mellett bámészkodva elsétáltunk úgy, ahogyan a számtalan andalgó teremőr is tette.

A mecset egyik sarka bánja csak igazán, meg kilencvenhat oszlop, hogy a mórokat elűző spanyol király nem volt tisztában azzal, hova is engedélyez egy katolikus templomot felhúzni. Amikor ellátogatott Córdobába és meglátta a mecset oszloperdejét, és benne a belőle két oldalfallal leválasztott katolikus templomot, szánta-bánta tettét, de már késő volt. Oldalfalai egészen a tető aljáig futnak fel, elülső része szabadon maradt, fémrácsozat zárja el a látogatók elöl. Nem árt tudni, ez is kétszázötven év alatt készült el. Hétvégéken fél kilenckor a misére kinyitják, ilyenkor látogatható. Sajnos előre nem tudtunk róla, mert a vasárnapi misét megcsíphettük volna, a szent hangfelvétel oltárán áldozva vele. Egyébként, hétvégén tizenkét óra előtt öt perccel szólalnak meg a harangtorony harangjai, de hétköznap némák maradnak, erre a felemásságra alaposan ráfáztam.