8. KÉPEMBE ÜVÖLTÖTT TORKASZAKADTÁBÓL– libabőr (2009)

Hihetnénk, egy ilyen nagyvonalú gesztust a kárvallott csak egy hozzá közelálló személynek tesz meg. Az igaz, hogy a képembe üvöltő teremtés alig két méterre tartózkodott tőlem, de hogy máskülönben mennyire állt közel hozzám, az más kérdés.

A jól öltözött és ápolt hölgy indiai származású. Ő már itt született. Apjával és fiú testvérével éltek együtt. Zöld színű, hidegen sütő szeme sok mindent elárult a középkorú hajadonról. Öltözéke az utolsó divat szerinti kifogástalan modell – a lányok és asszonyok irigyelhették is érte.

Vacsora idején kerestem fel. Baromfi illatozott előtte. Egyfolytában morgott, de ez engem nem idegenített el tőle. Kimondottan kedvemre volt a nagysága. Rám sem hederített, én viszont teljesen odavoltam érte. Teltek-múltak a percek, mindketten felajzva vártuk a fejleményeket. Eközben nem kerültünk közelebb egymáshoz. Én mindenre készen álltam, ő hason feküdt. Nem hívott maga mellé. Éreztem, patt helyzet alakult ki. Kissé megbiccentettem a fejemet.

Erre fel, az orra előtt illatozó vacsora megmozdult, és szép lassan elkezdett távolodni előle. Az addig kordában tartott izgatottság bősz méltatlankodásba csapott át. Tizedmásodperc alatt talpra ugrott, és torkaszakadtából a képembe üvöltött.

Életem egyik legvarázslatosabb pillanatát éltem át ekkor. Lábujjamtól a fejem búbjáig ezernyi libabőrtől bizseregtem. A lehető legőszintébb hangján nyilvánult meg – az ilyet mindenkiben nagyon becsülöm. A jogos, velőtrázó felháborodás miatt a vándorútra indult eledel mozdulatlanná dermedt. Ingerültsége lassacskán alábbhagyott, visszaállt az alaphelyzet. Kikapcsoltam a hangfelvevőt, és megköszöntem a bengáli tigrisek gondozójának kreatív segítségét.