8. KÉPEMBE ÜVÖLTÖTT TORKASZAKADTÁBÓL — libabőr (2009.)

Hihetnénk, egy ilyen nagyvonalú gesztust, a kárvallott csak egy hozzá közelálló személynek tesz meg. Az igaz, hogy a képembe üvöltő teremtés alig két méterre tartózkodott tőlem, de, hogy máskülönben mennyire állt közel hozzám, az más kérdés.

A jól öltözött és ápolt hölgy, indiai származású. Ő már itt született. Apjával és fiú testvérével éltek együtt. Zöld színű hidegen sütő szeme sok mindent elárult a középkorú hajadonról. Öltözéke az utolsó divat szerinti, kifogástalan modell — a lányok és asszonyok irigyelhették is érte.

Vacsora idején kerestem fel. Baromfi illatozott előtte. Egyfolytában morgott,de ez engem nem idegenített el tőle. Kimondottan kedvemre volt nagysága. Ő rám sem hederített, én viszont teljesen odavoltam érte. Teltek-múltak a percek, mindketten felajzva vártuk a fejleményeket. Eközben nem kerültünk közelebb egymáshoz. Én mindenre készen álltam, ő hason feküdt. Nem hívott maga mellé. Éreztem, patt helyzet alakult ki. Kissé megbiccentettem a fejemet.

Erre fel, Az orra előtt illatozó vacsora megmozdult, és szép lassan elkezdett távolodni előle. Az addig kordában tartott izgatottság bősz méltatlankodásba csapott át. Tizedmásodperc alatt talpra ugrott, és torkaszakadtából a képembe üvöltött.

Életem egyik legvarázslatosabb pillanatát éltem át ekkor. Lábujjamtól a fejem búbjáig ezernyi libabőrtől bizseregtem. A lehető legőszintébb hangján nyilvánult meg — az ilyet mindenkiben nagyon becsülöm. A jogos, velőtrázó felháborodás miatt, a vándorútra indult eledel mozdulatlanná dermedt. Ingerültsége lassacskán alábbhagyott, visszaállt az alaphelyzet. Kikapcsoltam a hangfelvevőt, és a bengáli tigrisek gondozójának megköszöntem kreatív segítségét.