8. KÉPEMBE ÜVÖLTÖTT
TORKASZAKADTÁBÓL — libabőr (2009.)
Hihetnénk, egy ilyen
nagyvonalú gesztust, a kárvallott csak egy hozzá közelálló személynek tesz meg.
Az igaz, hogy a képembe üvöltő teremtés alig két méterre tartózkodott tőlem,
de, hogy máskülönben mennyire állt közel hozzám, az más kérdés.
A jól öltözött és
ápolt hölgy, indiai származású. Ő már itt született. Apjával és fiú testvérével
éltek együtt. Zöld színű hidegen sütő szeme sok mindent elárult a középkorú
hajadonról. Öltözéke az utolsó divat szerinti, kifogástalan modell — a lányok
és asszonyok irigyelhették is érte.
Vacsora idején
kerestem fel. Baromfi illatozott előtte. Egyfolytában morgott,de
ez engem nem idegenített el tőle. Kimondottan kedvemre volt nagysága. Ő rám sem
hederített, én viszont teljesen odavoltam érte. Teltek-múltak a percek,
mindketten felajzva vártuk a fejleményeket. Eközben nem kerültünk közelebb
egymáshoz. Én mindenre készen álltam, ő hason feküdt. Nem hívott maga mellé.
Éreztem, patt helyzet alakult ki. Kissé megbiccentettem a fejemet.
Erre fel, Az orra
előtt illatozó vacsora megmozdult, és szép lassan elkezdett távolodni előle. Az
addig kordában tartott izgatottság bősz méltatlankodásba csapott át.
Tizedmásodperc alatt talpra ugrott, és torkaszakadtából a képembe üvöltött.
Életem egyik
legvarázslatosabb pillanatát éltem át ekkor. Lábujjamtól a fejem búbjáig ezernyi
libabőrtől bizseregtem. A lehető legőszintébb hangján nyilvánult meg — az ilyet
mindenkiben nagyon becsülöm. A jogos, velőtrázó felháborodás miatt, a vándorútra
indult eledel mozdulatlanná dermedt. Ingerültsége lassacskán alábbhagyott,
visszaállt az alaphelyzet. Kikapcsoltam a hangfelvevőt, és a bengáli tigrisek
gondozójának megköszöntem kreatív segítségét.