() KÉNES KÖDBE VESZETT — fényes arccal (2023.)

Mi ejthet rabul Szicíliában? A régi maffia, az Etna vagy valami más? A maffia – siracusai informátorom szerint - már régóta a múlté, az Etna pedig szél kergette kénes esőfelhőbe rejtőzött előlünk.

Cataniának nincs óvárosa, maga Catania az óváros. Az idelátogató, vagy a háta közepére sem kívánja többé, vagy beleszeret. Középút aligha lehet. Kiemelkedő nevezetességről nem beszélhetünk, mert az igazi látnivaló maga a város. A jelene egyben a múltja is. Az épületeket itt nem felújítják, hanem renoválják: . A kicserélt nyílászárók korhűen beleolvadnak a homlokzatba. A régi járdák keskenyek, a kapubejáróknál belesimulnak az utcaszintbe. A három méter széles sikátorban az egymással szemben lévő lakások erkélyei szinte összeérnek. Száradó ruhák az utca fölött, az erkélyeken, de még a kapu előtt is. Vajon milyen fehérneműt visel a háziasszony?

A házak építőanyagának egy része a lávakő, köszönhető a várostól látástávolságban magasodó tűzhányónak. A közművek gyakran a falakon kívül futnak, a különböző termékek egy blokkban várnak bekötésre. Az egyik mellékutcában két olyan emberrel is találkoztunk, akik teli vizesvödörrel tartottak hazafelé. Másfajta érdekesség a Via Garibaldi utca végében lévő látványos kapu, melynek neve: Porta Ferdinandea. A három emelet magas építményt szobrok és óra díszítik.

A szemét az utcán hever, összegyűjtve vagy szél hátán lavírozva, de lelakatolt műanyag kukákkal is találkozni. A szemetes autó errefelé leginkább egy kisebb méretű zárható tetejű teherautó, melynek rakterébe a kukások kézzel hajigálják bele a szemeteszsákokat, a dobozba összegyűjtött lomot meg miegymást. A lakótelepi házak előtt legördíthető tetejű fémkuka, mellette rendezetten egybehordott száz teli szemeteszsák. Pozitív példára is találtunk. A frekventáltabb helyeken a járda szélében műanyag hulladékgyűjtők sorakoztak.

Meghatározó kereskedelmi attrakció a két piac. A főtér mellett utcákon át nyúlóan reggeltől kora délutánig zöldség- és halpiac zsibong. A legnépesebb kereskedőhad szombatonként sorakozik fel. Az árak itt is kissé drágábbak, mint a szupermarketekben. Itt a halárusok a leghangosabbak: halkóstoló öt euró, osztriga kóstoló három euró. Néhány száz méterrel távolabb található a hatalmas kiterjedésű zsibvásár. Fél eurótól hat euróig kínálja portékáit a turkáló szekció. De akadnak vadi új cuccok is. Első számú árudömping a ruházat és a cipő, konyhai apróságok sora, de például a „huszonöt” karátos aranyóra választéksor is vevőért kiált. Két kitelepült gyorsvarroda emelte a színvonalat. Szót érdemel a mindkét piacra érvényes zárás módja. Tizennégy óra körül gyorsan összepakolnak az árusok a dobozos autóikba, ahová még az összecsukható pultok is bekerülnek. Volt piac, nincs piac.

A régebbi olasz filmekből kiindulva gondolhatnánk, hangosak a szicíliaiak. Ez nincs így. Szegény emberek laknak errefelé, de erőn felül adnak magukra. A nők ápoltak, és a férfiak is kitesznek magukért. Divatszín a fekete. Csupa harsogó, nevető, jókedvű lurkóval találkoztunk.

Templomból aztán van dögivel. Egyikükben teljesen kiakadtam: a gyertyákat egy euróért automata árusította. Eszembe jutott a bibliai történetek egyike, mikor is a kufárokat Jézus kikergette a templomból: hiába, nincs új a nap alatt.

Szólni kell az utcácskákat itt-ott megszakító hangulatos terekről. Akár van rajta árnyékot adó fa, akár nincs, koradélután életkortól függetlenül ide gyűlik össze a helyi erő krémje. Márványpadokra ülve beszélgetnek, játszanak valamit vagy csak mustrálják az arra járó idegent. Hangulati elemnek és árnyékadásra is kiváló az emeletnyi magasságban az egymáshoz fűzött szétnyitva kihelyezett színes esernyő-tenger látványa. Speciális járgányából árul itt az olasz Bagaméri, Claudio bácsi.

A legcsodálatosabb flóra egy meredekebb utcában fogadott minket: a flaszter mindkét oldalán kétméteresnél magasabb leander fa sor húzódott végig. A lombkorona fehér, barackvirág, piros és bordó színű virágzuhatagként csüngött alá: fantasztikusan szép volt!

Utazzunk el az északra lévő Taorminába. A vasút a tengerpart mentén kanyarog odáig. A pályaudvar épülete inkább múzeumhoz hasonlít — festett díszes mennyezet, kovácsoltvas cirádás jegykiadó ablakok és vitrinben kiállított ásatások emlékei az ókorból. A település fő látványossága a Görög színház, mely a vasútállomásnál több mint kétszáz méterrel magasabban található. Ki-ki állóképességének megfelelő módon juthat el odáig: turistaösvényen felkapaszkodva kissé lihegve vagy buszra pattanva, viszont néhány euróval szegényebben.

Lépjünk beljebb eggyel. A görög színház, a teatro greco eredetileg valóban görög építésű, hellén telepesek emelték a időszámítás előtt harmadik században, II. Hierón uralkodása idején. A ma látható romok azonban már a római korban, a 2. században újjá- és átépített színház maradványai, ez már alkalmas volt gladiátorjátékok megrendezésére is. Százkilenc méteres átmérőjével, ez Szicília második legnagyobb színháza, a siracusai után. Ötezer-négyszáz néző befogadására volt alkalmas a félkörívben megépített nézőtér.

Sajnos ma is gyakran használják koncertek, valamint opera-és színielőadások megtartására. Mondom ezt azért fanyalogva, mert az amúgy nagyon jó állapotban fennmaradt műemléket a fémlelátókra fabrikált gyermekméretű műanyag székek, és a hangtechnika jelenléte, végtelenül elszomorító, élményromboló látvánnyá silányítja. Nem úgy a kerengőről elénk táruló panoráma: az indigókék tenger a rajta himbálódzó fehér hajókkal, a vad és sziklás hegyek varázsa a rajtuk felhúzott új házakkal, a távolban füstölve égő hegyoldal.

Hogyan jártunk az Etnával? Cataniában szép napos időre ébredtünk, napközben közel harminc Celsius fokra lehetett számítani. Útközben már felsejlett előttünk az Etna, mely felhőbe rejtőzött előlünk. A parkolóba megérkezvén eső fogadott minket. Fel voltunk készülve a zord időjárási viszonyokra, és már indultunk is a felvonóhoz. A szeles idő miatt üresen járatták a kabinokat. A jegyet váltott utasokat buszokkal szállították fel a felvonó felső végállomásáig. A járgányokba függőleges létra igénybevételével lehetett beszállni. Odafent még a lentinél is kegyetlenebb arcát mutatta a természet. Erős és viharos szél váltogatta egymást, az eső nem hagyott alább, a hőmérséklet pedig kezdte elérni az öt Celsius fokot: kisebb hókupacra is találtunk. Némelyik turista lábán szandál, másokon vékony pulóver. Nem csak ők fordultak vissza hamarosan a menedékház felé, de a ruházatilag rendben lévők közül többen is követték példájukat. A látótávolság folyamatosan változott, két métertől tíz méterig tartott. Többen fel-felköhögtek, melynek oka a szél hozta kéngőz volt. Az egyik turista arról panaszkodott, hogy az ő szemét már régóta csípi a gáz. A táj holdbéli, mindenfelé fekete lávafolyások. Olyan, mint Catania: dögunalmas vagy szemgyönyörködtető. Embere válogatja.

Feleségem járt már a csúcson. Elszántak voltunk. Mindenki a jelképes autóúton haladt, mely csekélyen morzsalékos, vonalát leszúrt karók jelzik. Tempósan haladtunk előre, míg nem az út szélében parkoló terepjáró vezetője figyelmeztetett minket, idáig és nem tovább. Véleményem szerint kettőezer-nyolcszáz méterig jutottunk fel. Értelmetlen lett volna tovább menni, meg veszélyes is: mindig a hegy az erősebb.

Lefele jövet már nem fűtött minket a hegymenet heve, összébb húzódzkodtunk ruháinkban, de Kati fogai még így is vacogtak. Én a tűréshatár peremén ingadoztam a nyári túraing és a kapucnis víztaszító dzseki oltalma alatt: hátizsákomban tartaléknak ott volt még egy UV szűrős póló. Szemből csak ritkán érkeztek turisták. Távolról észrevette a feleségem, hogy Az egyik zugban növényke zöldell. Megálltunk, kattant a fényképező, és uzsgyi tovább. A menedékház most ténylegesen menedékház volt a számunkra is.