Kecskés út — mosolygó arc
Többször is megfordultunk a szigeten. Keresztül-kasul bejártuk, így tanúi lehettünk a folyamatos változásoknak. Észak felől kelet felé haladva a tenger menti sávban kezdünk. Két évtizede még az érintetlen természet részét képezte. Manapság gőzerővel folyik a ki- és beépítése. Ennek legemblematikusabb példája a Makryammosz-beach. Ide jellemzően a tehetősebb kelet-európai vendégek érkeznek, gyakran luxusautóval. Megtudtuk a portaszolgálatot teljesítő férfitől, három euróért napestig bárki igénybe veheti a szolgáltatásokat. Belenyúltunk a zsebünkbe.
A nyaralópark autóúttal határos kerítésén belül, vele párhuzamosan átláthatatlan sűrűségű növényzet burjánzik. A zöld lombkerítés mögött lekerített mini állatkert. Rikoltó páva, ugató őz és lapító tapsifüles a fauna látványvilága. A lakóingatlanokat magába fogadó középső szinteket pinea fenyővel szórták tele. A minden igényt kielégítő apartmanok egymástól tisztes távolságban épültek. Alacsony, kőkerítéssel határolt kertjeikben asztaliteniszező, tollasozó, labdázó nyaralók. A bérlemények több teraszon lettek kialakítva, mégis egységes egészet alkotnak. A kék-fehér színű elegáns étterem környezete hangos a kabócáktól.
A parti szegély viszont bőven hagyott kívánnivalót maga után. A park félreeső szegletében hozták létre a nudistastrandot. A parányi köves területen hárman sütkéreztek. Ennek éppen ellenkezője igaz a hagyományos strandra. A meredek domboldal aljától egészen a víz széléig lettek telepítve a tucatnyi sorból álló napágyak. A víz szélébe nyugodtan leszúrhatták volna a telt ház feliratú táblát. Az állva fürdőzésre alkalmas sávban tengernyi nép. Nem volt se további hely, se kedvünk a lubickoláshoz. Továbbindulás előtt lezuhanyoztuk magunkról a csöpögő izzadtságot. Másfél autó szélességű úton bandukoltunk tovább. Szemből tűzött a nap. Mégis jó volt a tájat járni.
Szabadstrandok céljára kialakított partszakaszok következtek. A homokot a Szaharából tengeri uszályokkal szállították ide. Mélyen süpped bele a láb. A kis zugokat átláthatatlan növénysáv rejti. Kőhajításnyira a Kis-márványöböl. Előstrandjai fogadják a napimádókat. Amikor először jártunk erre, akkor a fővárostól a szilárd burkolatú út a nyaralóparkig tartott, évekkel később egészen idáig. Az egykori szűz területet a víz széléig telepített napágyak erdeje foglalja el. Közelükben a régóta bevált találmány, zenés taverna. Mindez talán a nyaralópark zsúfoltságát hivatott enyhíteni. Ahogy szokták mondani, a fejlődés megállíthatatlan. Ez esetben talán túlzóan erőltetve. Idővel könnyen kontra produktívvá válhat. Az öböl jobb szélében, képeslapra való szigetkép, márványszikla alakjában.
A víztől ellentétes irányba emelkedő dombokon át valahogyan eljuthatnánk a fővárosból kivezető országút mellett működő márványbányához. A kitermelőmunka húsz méter mélyen zajlik. A több atmoszféranyomású vízsugárral méretre darabolt tömböket kamionok szállítják Limenas kikötőjébe. A zúzalékot a Kis-márványöböl partján hegyekben felhalmozzák, majd uszállyal vagy kamionnal elszállítják. Munkaszünet idején jártunk a bányában. A kiáltást többszörösen visszhangozta az üreg. Egy nagyon emberi történet emléke is a Kis-Márvány öbölhöz fűződik. Éppen a parányi márványkavicsok között neszezve visszaáramló tengervíz hangját rögzítettem. Motorcsónak érkezett az öbölbe. Vezetője horgonyt dobott a sekély vízbe. Jól szituált fiatal hölgy és hozzá illő fiatalember tartózkodott benne. A lovagias férfi kiszállt a térdig érő vízbe. Előbb egy széket vitt ki a partra, majd ölbe kapta a leányzót. Mint kiderült, mozgáskorlátozott volt. Legvégül a hozzájuk illő, elegáns piknikkosár került szárazra. Jó ilyesmit megtapasztalni.
Induljunk tovább. Újra a fák sűrűje között. Tíz perc sétát követően megérkezünk a Nagy-márványöbölhöz. A földes partra lejtős út vezet hosszasan. A víz széle keskeny mezsgye. Fák sűrűje és meredek domboldal övezi féloldalasan a katlant. Egykor ide is csodát álmodhatott egy vállalkozó. A part jobb oldali végébe szánt hotel építkezése viszont régóta félbemaradt. Szóbeszéd szerint régészeti lelet okkal magyarázták a hatóságok a munka leállítását, de errefelé sem fekete-fehér minden jogi döntés háttere. A csupasz betontorzó örök mementóként emlékeztetett a múltra. Vajon ebből is régészeti lelet lesz? Nem lett, mert a végén csak megépült.
Forduljunk a szemkápráztató tenger felé. A sziget fő vízi turistaattrakciója a szigetkerülő evezős túra, vagy csak simán motorcsónakkal. Népes román vízi túrázó társaság töltötte szabadidejét a lágyan hullámzó vízben labdázva, fröcskölve vagy éppen beszélgetve. A vacsorának való alatt ott lobogott a tűz. Ilyenképpen hét nap alatt körbeevezhető a kerekded sziget. A közeli településről induló kirándulóhajó ebben az öbölben is horgonyt vet. Akár a partról a tenger, akár a hajóról a part, valóban idilli.
Egy negatív élmény is emlékeztet a helyre. Késő délután jártunk erre Katival. Péntek lehetett, mert a katonai jellegű sátor körül négy görög férfi italozott keményen. Elhaladva előttük, fél szemmel rájuk sandított Kati. Hiába a hűs árnyék, a szenzációsan szép környezet és a meleg tenger, beléje költözött a félsz. Mivel nem szándékoztunk itt éjszakázni, idejekorán útra keltünk. Kissé elszakadtunk a parttól, így a természet másik oldalához kerültünk közelebb. Ezt a csapást nem véletlenül nevezik a helyiek Kecskés útnak. Limlomból összeütött, kutyákkal őrzött kecsketanyához érkeztünk. Görögországot jellemzi a kecsketartás. Reggel kiengedik az állatokat, napközben legelnek, amerre járnak, estére hazatérnek vagy kint alszanak. Ez a fél ridegtartás, például a tövig lerágott aljnövényzet révén elősegíti a nyári tüzek keletkezését, elharapódzódását.
Ezt a szigetet máskülönben is sújtja a szándékos
gyújtogatás. A piromániás férfi ismert figura a rendőrök előtt. Ilyenkor a
tengerből a tűzoltó helikopter néhány köbméter vizet szállít a tűztenger fölé,
majd rázúdítja. Hatásosnak ugyan hatásos, de a sós tengervíz ártalmas lehet az
édesvízhez szokott flórára. Idáig az útépítés lendülete nem ért el még. Hogy a
talaj laza szerkezete vagy a várható aszfaltcsík végighúzása indokolja-e, de
nyomunkban matuzsálemkorú úthenger döcög. A helyszűke miatt alig van hova
húzódni előle. Az erőteljes vibráció nyomasztóan hatott ránk, viszont
emlékezetes volt átélni. De mással másként esett meg. Tragédia is előfordult a
közelben. Erre egy út menti emléktábla hívja fel a figyelmet. Az út szélénél
kezdődő, majdnem függőleges falú, tengerben végződő szakadékba zuhant egy
fiatal orosz vagy ukrán nő. A baleset helyét korláttal lezárták. Az akár
Késő délután megszólalnak a kabócák is. Karbantartott és
elhanyagolt olívaültetvények követik egymást, majd magaslatok közé befészkelődő
öböl a tájkép. Érdemes óvatosan leereszkedni a köves partra. Közben és azon túl
is, a vendéglátás lepusztult épületmaradványai utalnak a bizakodással teli
időkre. A félreeső kies hely inkább a magányra vágyók paradicsoma. De érdekes
az öböl túloldalában lévő domb esete. A talán neve nincs
utcácska szélétől magas földnyelv nyúlik be a tengerbe. Pár tíz évvel ezelőtt
jóval hosszasabban, mint manapság. A heves és kitartó esőzések árja, amely az
A három kilométer hosszú homokos öbölben, az Aranypart északi végében tartózkodunk. A kikötőben a számtalan motorcsónak mellett éjszakára itt horgonyozzák le a Zeusz névre keresztelt kirándulóhajót is. A szigetnéző túra nem a kikötőből indul, hanem az északi mólótól. A vízbe 25 méterig lehet lelátni. A nyolcórás út alatt többször is vasmacskát eresztett a kapitány. Ilyenkor lehetett a felső szintről vízbe ugrani, vagy a hajó oldalában létrán vízbe ereszkedni. Mivel mindig partközelben állt meg a tengeri medve, ezért bárki könnyen partra úszhatott. A hajó felett vijjogó sárgalábú sirályok keringenek. Nem véletlenül. A hátramaradó utasok aktívabb tagjai a damil végéhez kötözött egyszerű horoggal próbálkoznak. A kifogott félarasznyi halakból bőven jutott a madaraknak, de a hajókonyhában sütésre előtisztított halmaradványokból is kaptak. Nem csak ők jártak jól. Kora délután frissen sütött halat kínált a hajó személyzete. Hogy nem ettünk belőle Katival, annak igazi oka, hogy egyikünk sem szereti a hullámok hátán ide-oda billegő hajót. Megkönnyebbülve léptünk a partra.
Az északi mólótól kétórányi távolságban a sziget régi fővárosa, Panagia. Turistajelzésen indultunk. Rövidesen szemétdombba torkollott. Országútra váltottunk. Üdülők, lakóházak és a zöld természet lettek az útitársak. Na meg a cefetül pörkölő nap. Erős szerpentint követően célt értünk. Az olívafeldolgozón kívül maga a városka a látnivaló. Központjában élőzenés taverna. Itt ettem először kecskehúst – nem ájultam el tőle. De maradjunk a megunhatatlan tenger mellett.
Az Aranypart homokos vízi paradicsom. Az északi végében lévő kemping telepített lakókocsikkal szerelkezett fel. Közelében melegeknek szálloda. Aki ide betér, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Falai között gyakran megfordultak közismert európai figurák is. Gyermekes családokat nem fogadnak. Külön nem említem a temérdek apartmant, szállodát, pizzázót és tavernát. Mindez Panagia külterülete. Ezt a partszakaszt kevésbé gusztusos vízbefolyás választja el az öböl közkedvelt részétől. Egy méter és már Skala-Potamiában vagyunk. A víz szélében néhány bérelhető miniatűr teraszos faház. Napozóágyak rendezett, tarkabarka sora telíti a fövenyt – minden évben egyre több. Élénk a nyüzsgés. Mivel az öböl homokos alja fokozatosan mélyül, kedvenc terepe a kisgyermekes családoknak. A déli hullámtörő is besegít a felhőtlen lubickolásba. Limenasból felkerekedve jócskán kigyalogoltuk magunkat. A strand kőmellvédje mögött hamisítatlan bazár éli világát. Az üdülőtelepen mindenféle egyszerűbb szállástípus között lehet választani. Emlékezetes maradt, amikor a Carrefour-hálózat nagyobb, de vásárlóktól üres egységében a pénztárnál fizetni szerettünk volna. Percekig várakoztunk, miközben közelünkben három bolti dolgozó kedélyesen beszélgetett. Köztük lehetett a pénztáros, az eladó és a főnök is. Végül az árut otthagytuk.
A következő évben nyáron az üres üzlet ajtaján lakat. A
közelben nyitott egy büfésor jellegű egység, amelynek egy euró árú fehér kenyere etalonná vált számunkra. Mielőtt végleg
elhagynánk a sziget legközkedveltebb részét, menjünk vissza térdig a vízbe, és
tekintsünk nyugati irányba. Hátunk mögött a kék víz hullámzik, velünk szemben