Kaktusz virágja — jégkocka nélkül

Agios Sostisban szálltunk meg. Az apartman rendben lett volna, de az első percekben angyalian kedves háziasszonyból hamarosan kibújt a dúvad. Az is feltűnt, hogy amíg távol voltunk a szállástól, bejött a szobánkba. Sőt, erőnek erejével akkor is be akart rontani, amikor bent tartózkodtunk. A ritka erőszakosan fellépő szörnyeteg viselkedését azonnal jeleztem a telepített idegenvezetőnek, aki utána visszavett öntörvényűségéből. A mi szénánk ezután rendben volt. A strandolásra alkalmatlan partszakaszú településről fahíd vezet Cameo-szigetre, amely Az 1953-as földrengés következtében fizikailag levált Zakynthosról. A szállástól a Laganasban található turistaközpontba kétféleképpen lehetett eljutni. Szárazföldön olívaligeten keresztül, vagy a tengerben sétálva, váltogatva a keskeny parti sávval. Az utóbbi útvonal az érdekesebb.

Az álcserepes teknősök költése szempontjából kiemelkedően fontos hely a sziget. Az öböl 9 kilométer hosszú partszakasza, valamint az ugyanebben az öbölben lévő lakatlan Marathonosi-sziget a két fő költőhelyük. A nőstények május és augusztus között a parti homokba rakják tojásaikat. Két hónap múlva kikelnek a jövevények. Megszületésük után azonnal indulnak a vízbe. Jó az emlékezőtehetségük, mert húsz-harminc év elteltével visszatérnek bölcsőjükhöz, hogy ugyanitt tegyék le tojásaikat. A hímek elérhetik a méter hosszúságot, és akár a 100 kilogrammot is. Ők soha nem hagyják el a tengert. Számos helyen lehet teknőslesre befizetni. Ha sikertelenül zárul, a jegy teljes árát visszakapja az utas. Nem maradhatott ki belőle Kati sem. Nem a motorcsónak közelében bukkant fel az álcserepes, de meglátta. Visszatérve lelkesen számolt be a nyúlfarknyi élményről. Sokszor ennyi is elég.

Laganasban vagyunk. Ez a sziget üdülőközpontja. A nyugis nyaralást kedvelők ne foglaljanak szállást ide. Kedvenc kikapcsolódási helye az angol fiataloknak. Éjszakánként hangos a szórakozóhelyektől, és a magukból kivetkőző fiatalok tobzódásától. Nappal tettünk egy kört itt is. Jóval érdekesebb a 9 kilométer hosszú homokos tengerpart. Meglepett, hogy az öböl szélében több egykori nívós vendéglőnek már csak a romja mellett mehettünk el. Terveztük, hogy oda-vissza megjárjuk. A nyári nap heve másfelé terelt minket. A tojásaikat lerakó álcserepesek miatt, valamint a kikelő apróságok érdekében, a homokos part bizonyos szakaszát nyáron lezárják. A településen áthaladva jutottunk el az öböl túlsó végébe. Itt található a nemzetközi repülőtér is. Innen nem csak a behűtött, akkor még jó minőségű Mythos sör kesernyés ízének emléke maradt meg bennünk, hanem Kati ötlete is. Azt javasolta jóindulatúan, hogy ujjal érintsem meg a kaktusz szép virágját. Megtettem. Utóhatása: mintha üveggyapotot simítottam volna végig. Még másnap is éreztem az égető szúrást.