74. KAKAÓS CSIGA —
glória (2004.)
A tavaszi napsütés langya átmelegítette a
szobát. Gondoltam egyet, és a kutyasétáltatás szempontjából szokatlan
koradélutáni időpont ellenére, a vakvezetővel körbesétáltuk a lakótelepet. A
visszafelé úton hozzánk csatlakozott az iskolából kerülővel hazafelé tartó kislány.
Ő ismert minket, mert akkoriban a vakvezetővel a suli összes osztályát
felkerestük. Lecövekeltünk a hátsó kapu előtt, tovább folyt a szó. Eközben a
járdán sorakozó kukáknál megállt valaki: az egyik tárolóedény teteje hamarosan felnyílt.
Szemben álltam vele, de a fejleményeket csak füllel követhettem nyomon. A
kislány háttal állt a guberálónak. Hangtalanul megfordult, majd tisztelettudóan
elnézést kért tőlem, hogy pár pillanatra magamra fog hagyni. Lehajolt a földön
lévő iskolatáskához, egy zörgő zacskóból előhalászott valamit, majd odasietett
a kukázóhoz.
— Tessék elfogadni!
— meleg hangon.
— Köszönöm, de nem —
maga elé suttogva.
Néma csend
következett. Óráknak tűnt, de csak másodpercek voltak.
— Köszönöm szépen —
halkan.
Visszatért a
kiskamasz. Mintha mi sem történt volna, folytatódott a félbeszakadt párbeszéd.
Halkan csukódott a kuka fedele. A járdán felénk közeledve újabb köszönetet
rebegett el a női ajak.
Hitetlenkedve álltam
az előttem lejátszódó eseménysortól: játszi könnyedséggel tökéletest alakított,
a kislány. Kis barátnőmtől megtudhattam, hogy a szülei elváltak, szobakonyhában
sokadmagával lakik és a pénz nem veti fel őket. Pékségben dolgozó apukája révén
jutnak friss péksüteményhez. Évek óta ilyesmit visz uzsonnára az iskolába.
Mindezek tették érzékennyé az elesett emberek iránt: éber volt a füle, egy
pillanat alatt átlátta a helyzetet, a következő másodpercben lélekből
indíttatva meghozta a döntést, rögtön cselekedett és nem várt köszönetet érte. Apróság,
de sok mindenre rávilágít: évek óta ugyanazt az ételválasztékot fogyasztotta,
de a suli végére megmaradt elemózsiát nem dobta ki a szemetesbe, hanem
hazavitte. Emberfia ennél tökéletesebbre nem lehet képes.
Azóta mondásommá
vált: aki szereti a kakaós csigát, rossz ember nem lehet!