142. JUHÁSZ – tisztaság (2017)

A menetrend szerint közlekedő távolsági járatról többször is bepillanthattunk a dombok által alkotott teknőben megbúvó házra, de a természetjárásnak köszönhetően akaratlanul is eljutottunk oda. Addig nézegettük a turistatérképet, mígnem a tágabb környezetben felfedezni véltünk egy újabb ifjúsági tábort. A szállástól a szomszédos faluig négy kilométert kellett aszfalton gyalogolni, majd bekanyarodtunk a mellig érő gazosba. Itt régebben a mezei rovarok fülbemászó hangorgiáját rögzíthettem. Susnyásból jóval több akadt, mint a fatörzsre festett turistajelzésből, de a távolra kiválóan látó párom sikeresen vette a kurflikat. A messzeségből birkakolomp és juhnyáj egymással keveredő elegye szüremlett. Bár nem volt nálam a felvevő, mégis előre dörzsöltem a tenyeremet. Miután a dombokról végleg aláereszkedtünk Katival, szétnyílt körülöttünk a magas aljnövényzetű erdő.

A katlanban egy komplex gazdasági udvar lakóházzal. A juhász, gyönyörű cigány feleségével és hét gyermekükkel lakta: a szomszédos településen hatszobás családi házuk lelakatolva. Itt, a gazdánál lettek elszállásolva. A százötven juh mellett bőven akadt baromfi és tucatnyi házi szamár. A juhász okította terelőkutyák füttyentésre tették a dolgukat. Ha kellett, egybeterelték a nyájat, ha kellett, kivettek belőle egyet. Feleségének sem volt több szabadideje. Az óvódás korú lurkótól a szakiskolát éppen befejező fiatalemberen át, minden korosztályból akadt egy-egy nagy becsben tartott díszpinty. Az ő madárkái mintapéldányai voltak a jólneveltség szigorú kritériumának. Anyjuk halk kérő szavára már tették is a dolgukat. Nem volt nyafogás. Amelyik gyerek a vacsora után kanalazott volna még, a szedéshez előbb engedélyt kért az édesanyjától. Szarvasbőgés idején a teraszon elálmosodó legkisebb, és egyben legszebb kislány Kati ölében szenderedett álomba. A fehérbőrű juhász is ellátta az olykor szükségesnek érzett apai teendőit: simán rádörrent az éppen az elkanászosodás mezsgyéje felé tévelygő egyik fiára.

Talán háromszor is betértünk hozzájuk – nem üres kézzel – egy-egy jó szóra. A férfi készségesen segített a hangok előállításában. Kérésemre a karikással percekig lasszózott a feje fölött: kiváló felvétel lett belőle. Tiszta arcú embereket és egy igazi családot ismerhettünk meg általuk.