142. JUHÁSZ —
tisztaság (2017.)
A menetrend szerint
közlekedő távolsági járatról többször is bepillanthattunk a dombok által
alkotott teknőben megbúvó házra, de a természetjárásnak köszönhetően,
akaratlanul is eljutottunk oda. Addig nézegettük a turistatérképet, mígnem a
tágabb környezetben felfedezni véltünk egy újabb Ifjúsági tábort. A szállástól
a szomszédos faluig négy kilométert kellett aszfalton gyalogolni, majd
bekanyarodtunk a mellig érő gazosba. Itt régebben a mezei rovarok fülbemászó hangorgiáját
rögzíthettem. Susnyásból jóval több akadt, mint a fatörzsre festett
turistajelzésből, de a távolra kiválóan látó párom sikeresen vette a kurflikat.
A messzeségből birkakolomp és juhnyáj egymással keveredő elegye szüremlett át.
Bár nem volt nálam a felvevő, mégis Előre dörzsöltem a tenyeremet. Miután a
dombokról végleg aláereszkedtünk Katival, szétnyílt körülöttünk a magas
aljnövényzetű erdő.
A katlanban egy
komplex gazdasági udvar, lakóházzal. A juhász, gyönyörű cigány feleségével és
hét gyermekükkel lakta: a szomszédos településen hatszobás családi házuk
lelakatolva. Itt a gazdánál lettek elszállásolva. A százötven juh mellett bőven
akadt baromfi és tucatnyi házi szamár. A juhász okította terelőkutyák
füttyentésre tették a dolgukat. Ha kellett egybeterelték a nyájat, ha kellett,
kivettek belőle egyet. Feleségének sem volt több szabadideje. Az óvódás korú lurkótól
a szakiskolát éppen befejező fiatalemberen át, minden korosztályból akadt
egy-egy nagy becsben tartott díszpinty. Az ő madárkái mintapéldányai voltak a
jólneveltség szigorú kritériumának. Anyjuk halk kérő szavára már tették is a
dolgukat. Nem volt nyafogás. Amelyik gyerek a vacsora után kanalazott volna
még, a szedéshez előbb engedélyt kért az édesanyjától. Szarvasbőgés idején a teraszon elálmosodó legkisebb, és egyben legszebb
kislány, Kati ölében szenderedett álomba. A fehérbőrű juhász is ellátta, az
olykor szükségesnek érzett apai teendőit: simán rádörrent az éppen az
elkanászosodás mezsgyéje felé tévelygő egyik fiára.
Talán háromszor is
betértünk hozzájuk — nem üres kézzel — egy-egy jó szóra. A férfi készségesen
segített a hangok előállításában. Kérésemre a karikással percekig lasszózott a
feje fölött: kiváló felvétel lett belőle. Tiszta arcú embereket, és egy igazi
családot ismerhettünk meg általuk.