Vidám napot / juhász...,

A tisztaság.

Bár a nagy részt üresen járó távolsági buszról többször is bepillanthattunk a dombok által szinte teljesen körbeölelt teknőbe, de csupán a véletlennek köszönhetjük a párommal, hogy ténylegesen is eljutottunk oda. Addig nézegettük a turistatérképet előzetesen, hogy felfedezni véltünk rajta egy újabb ifjúsági tábort. Négy kilométert kellett a szomszédos faluba aszfalton gyalogolni, és bekanyarodhattunk a mellig érő gazos csapásra. Itt régebben a magyar tarszák fülbemászó hangját rögzíthettem, sikeresen. Susnyásból jóval több akadt errefelé, mint amennyi fatörzsre kifestett turistajelzés útbaigazítás, de a távolra kiválóan látó párom sikeresen vette a kurflikat. A messzeségből birkakolomp és juhnyáj egymással keveredő hangelegye szüremlett át a sűrű bozótoson. Bár nem volt nálam a hangfelvevő ekkor — ennek ellenére is — Előre dörzsöltem a tenyeremet. Miután aláereszkedtünk a dombokról, és körülöttünk szétnyílt a gazos, rádöbbentünk, hogy hol is vagyunk.

A katlanban egy komplex gazdasági udvar, lakóházzal. A juhász lakott benne, gyönyörű cigány feleségével, és ugyanolyan tetszetős arcú hét gyermekükkel együtt — a szomszéd településen egy hatalmas kőházuk volt, lelakatolva. Itt a gazdánál laktak. . A százötven juh mellett bőven akadt: lábas jószág, tucatnyi szamár és még ki tudja, hogy mi mindenféle. A terelőkutyák füttyentésre tették a dolgukat. Ha kellett egybeterelték a nyájat, ha kellett, kivettek belőle egy díszpéldányt. A feleségének sem volt több szabadideje. Az óvódás kölyöktől a szakiskolát éppen kijáró fiún át, volt ott minden korosztályból egy-egy díszpinty. Az ő madárkái mintapéldányai voltak a jólneveltség kritériumának. Anyjuk halk kérő szavára már tették is dolgukat a lurkók. Nem volt nyafogás. Amelyik gyerek a vacsora után evett volna egy merőkanállal még, a szedéshez engedélyt kért az édesanyjától. Szarvasbőgés idején az est leszálltakor elálmosodó legkisebb és legszebb kislány a párom ölében szenderedett mély álomba.

A fehérbőrű juhász is ellátta, az olykor szükségesnek érzett apai teendőit: simán rádörrent az éppen az elkanászosodás mezsgyéje felé tévelygő egyik fiára. Talán háromszor is betértünk hozzájuk — nem üres  kézzel — egy-egy jó szóra. A férfi készségesen segített a hangok előállításában. Kérésemre a karikással percekig lasszózott a feje fölött: kiváló felvétel lett belőle. Tiszta arcú embereket, és egy igazi családot ismerhettünk meg általuk.