Játszótéren időzve — múló pillanat

Újra Hanoi utcáit rójuk. Az egykori citadella területén lévő Ho Si Minh-mauzóleum Hanoi egyik ikonikus látnivalója. A 21 méter magas, 41 méter széles, szürke gránittal burkolt építmény hatalmas sziklatömbként uralja a körülötte lévő füves, nyílt Ba Đình teret. 1945-ben itt kiáltotta ki a Kommunista Párt főtitkára a Vietnámi Demokratikus Köztársaság függetlenségét. A mauzóleumot 1975-ben avatták fel. Ez Ho Si Minh végső nyughelye, ahol a testét huszonnégy órás katonai felügyelet mellett üvegkoporsóban őrzik. Személyét a legnagyobb tisztelet övezi. Délután lévén a mauzóleum belsejét nem kereshettük fel. Viszont szemtanúi lehettünk az őrségváltásnak. A katonákon fehér díszviselet, vállukon szuronyos puska. Visszatérve a mauzóleum lakójára. A kommunista párt hatalomra kerülése után, a számára felajánlott elnöki palotába nem volt hajlandó beköltözni. Helyette a belvárosban, egy faházban rendezkedett be, onnan irányította az országot, és ott is hunyt el. Személyes emlékem is van róla. A hatvanas évek vége felé, a lakótelepi játszótéren időzve, az általános iskolai lomtalanításból két ereklyére tettem szert. Az egyik szőttesen egy tavon lévő színes pagoda volt látható, a másikon fekete-fehéren, a szakállas Ho Si Minh — ez továbbra is meg van. Itt és máshol is gyakran találkozni az A4-es nagyságú vörös zászlók egymáshoz fűzött láncolatával, sárga csillaggal vagy kalapáccsal változatban. Vietnámra, Laoszra és Kambodzsára is igaz, hogy szocialista országnak tünteti fel magát. Ez csak annyiban igaz, hogy a hatalmon lévő pártok vele bebetonozzák magukat, a gazdaságok pedig élhetik a kapitalista világukat.

A Hoan Kiem-tó közepén lévő sziget látványossága a Ngoc Son-pagoda. A különleges, pici épület a Ho Chi Minh-mauzóleum közelében található. Az Egyoszlopos pagodát Lý Thái Tông császár építette 1049-ben. A legenda szerint az uralkodó gyermektelen volt, így nem volt örököse. Egy éjjel, álmában találkozott Avalókitésvara boddhiszattvával, aki egy lótuszvirágban ülve nyújtott feléje egy kisfiút. Ez után a császár feleségül vett egy parasztlányt, akitől fia született. Hálája jeléül építette fel ezt a pagodát, mely minden baj nélkül átvészelte az idők viharát kerek ezer éven át, mígnem 1954-ben valaki fel nem robbantotta. Sokáig a megszálló franciákra gyanakodtak, de kiderült, hogy a francia hadseregben szolgáló egyik vietnámi hadnagy volt az elkövető. A pagodát azóta helyreállították, így ma látogatható. Jelenlegi méretei: a központi oszlop 4 méter magas, nagyjából 1,5 méter széles. A pagoda épülete 3 méter széles és négy méter magas.

A Nemzeti Múzeum — mely a termek végiglátogatása után sem hagyott nyomot bennünk — a francia protektorátus alatt, a vietnámiak adminisztratív munkakörbe való betaníttatásának helye volt. Ami innen élénken megragadt bennem, az épület közelében növő invazív fa. Az egyik ágáról több egymásba fonódó cérnavékonyságú légzőgyökér igyekezett a föld felé, hogy onnan majd vizet szállíthasson a növénynek.

Az Irodalom Templomát másként Konfuciusz Templomának nevezik. Ezt a szépen gondozott parkkal, lótuszvirágokkal teli medencékkel körülvett épületkomplexumot 1070-ben építették. Az Irodalom Temploma adott otthont a Birodalmi Akadémiának, melyet falai közt alapítottak 1076-ban, amely egészen 1779-ig működött. Így az Irodalom Temploma Vietnám első egyeteme. Az itt található egymásba nyíló terek, az azokat övező pavilonok és termek egykor ünnepségek, valamint szigorú vizsgák helyszínei voltak. A díszes főkapu előtt magasodó négy kő oszlopon olvasható kínai felirat az ideérkező lovasoknak szólt. Arra utasította őket, hogy szálljanak le a nyeregből.

A városközpont leghazafiasabb tere a teknősbéka legendájáról híressé vált tó, pagodástól. Egy parasztember a tóból háromszor is kihalászott egy kardélet, amelyet végül hazavitt. Ez később a király kezébe került és a markolat is meglett hozzá. Az országra rátörő kínai seregeket az uralkodó a fegyver segítségével kiverte az országból. Utána vissza kellett adnia a tó szellemének, amelynek mélyébe a kardot egy teknős visszavitte. A jelenhez pedig annyi köze van a teknősnek, hogy egyik fajának utolsó példánya eme tóban élt, de a hosszas gyógykezelés ellenére is, idővel jobblétre szenderült.

Az Ázsián kívülről érkező utazónak feltétlenül élményt fog jelenteni a céhek negyedében való elmerülés. A több évszázad óta formálódó városrész a kendőzetlen helyi valóság. Több négyzetkilométeres területen, harminchét utcán át, az iparos műhelyektől és a kézműves iparosoktól a ruhaipari termékek gazdag kínálatán át egészen a mindennapi betevőfalatok elfogyasztásáig bezárólag, itt minden megtalálható, és kapható. A keskeny, és girbegurba felületű járdákról az üzlet elé kirakott árudömping miatt és olykor a számtalanul rajta parkoló kismotor miatt is, gyakran muszáj az úttesten továbbgyalogolni. Óvatosan kell tenni, mert sűrű a járműforgalom. A földszintestől a háromemeletes lakóházak magasságáig tartanak a megkopott falú épületek. Számunkra a 30 centiméter magas, háttámla nélküli székek jelentették az újdonságot. A se szeri se száma étkezdék kínálatát rajta ülve fogyasztották a helyiek, és néhány bátor turista is. Nekünk leginkább mégis a járdára kellett odafigyelni, mert ki szeretne egy újabb országba bokaficammal továbbutazni.