Vidám napot / isteni szikra...

A megvilágosodás pillanata.

Borsodi látogatásaink alkalmával mostanában egy zsákfaluban szoktunk megszállni. Alig húszan lakják; a második világháborút követően még ötszázan. Két templomot számoltunk össze benne. Katolikus hívőből mindösszesen egy akad. Augusztus 20-án a szomszédos faluból busszal ideutazik a pap néhány hívővel, misézni. A település többi lakója református. Az egyházfi helyben lakik, apró termetű kutyája társaságában. A parókia mellől turistaút vezet a három kilométerre lévő szomszédos faluba.

A földútra első alkalommal tértünk rá a párommal. A településről kivezető szakasz, mint ahogyan az hazánkban jellemzően szokott lenni, mélyen kijárt a mezőgazdasági gépek széles kerekei által. Túl voltunk a bokaficamító szakaszon, amikor számba vehettük a magától hozzánk csatlakozott harmadik társat is. A négylábú a református egyházfi kutyája volt. Eleinte nem bántuk, de idővel megpróbálkoztunk jobb belátásra bírni őkelmét; szóval és tettel hazafelé terelgettük volna, mindhiába. Párom attól tartott, hogy a kutya fejében nincs ott a turistatérkép lenyomata. Leginkább a hátunk mögött szaglászott. A lankás táj szépsége magával ragadó errefelé is. Kisebb erdők, rétek váltakoznak egymásutánban. A távolban lassacskán feltűnt az ötven fős falu: oda a temető felöl lehet megérkezni. A lakott rész szélében a keskeny földutat két oldalról is villanypásztor határolta. Ilyenkor mindig kérdés az arrafelé vetődő számára: vajon van- e benne áram? Évekkel ezelőtt a kezemben lévő turistabottal véletlenül hozzáértem egy ilyen gyengeáramú alkalmatossághoz, mire kezemből méterekre kirepült a bot; aközben erős csípést éreztem a tenyeremben. Közben a szimatoló eb jócskán elibénk került. Egy erős csattanásra majd egy baljósan felnyikkanó hangra kaptuk fel a fejünket: a villanypásztor közvetlen közelében volt a kutya. Mint a puskából kilőtt golyó, úgy rohant felénk a szimat. Hozzánk megérkezvén köszönés nélkül tovább inalt azon a földúton, melyen éppen, hogy csak megérkeztünk az imént; visszatérve a zsáktelepülésre az egyházfi portáján épségben és egészségben rátaláltunk az isteni szikrától nem régiben megvilágosodott kutyára.