85. IMBOLYGÓ JÁRÁS —
tapasztalat (1986.)
Erős szél kergette a
szürke fellegeket, a tajtékos hullámokat partra vető tenger felett. A homokos
föveny, néhány arrafelé sétáló nyaralótól eltekintve, néptelen. Mindösszesen
két intenzív mozgás figyelhető meg: a szinte folyamatosan vízszintes állásban
duzzadó szélzsák, meg egy fekete színű zászló. A második jelkép egy az előző
nap vízbe fulladt keletnémet fiatalember emlékének tiszteletére lobogott.
Hárman voltunk,
hárman mentünk bele a vízbe. Fejest ugráltunk az érkező hullámhegyek aljába.
Mindent leszámítva, valóban élményszámba ment ez a szemöldök összeráncolásra
okot adó szórakozás. Mentségünkre legyen mondva, az éppen elhaladó tajték után
csupán a térdünkig ért a víz. Az előre fejesugrást követően, a fejem fölött
hatalmas morajlással átzúdult a hullám. Mivel sekély árban múlattuk az időt, a
partról sebesen visszaáramló víz felfedezése is érdekesség számba ment. Amint
az ugrás után lábra álltam, kezemmel arcomról lehúztam a vizet és már néztem
is, mikor kell újra fejest ugrani. Negyed óra elteltével, az egyik srác
felhagyott a játékkal. Élveztem a mókát mindaddig, mígnem a megszokottnál hamarabb
érkezett a következő tajték, mely teljesen beterített. Gyufaszálként zúgtam
bele háttal a vízbe, mely rohamos gyorsasággal repített a part felé. Útközben,
kezem-lábam rendszertelen összevisszaságban kalimpált a testem körül. Remek
érzés volt ez a káosz. Hirtelen, szinte a nullára lecsökkent az
utazósebességem. Komótosan nekikészülődtem a talpra álláshoz: ingyen fuvar a
partra. Igen ám, de a következő másodpercben, vészjósló irammal magával
ragadott a tenger felé visszaáramló víz. Szempillantás alatt észbe kaptam.
Sarkamat erőteljesen belevájtam a homokba, és mihelyst lehetett, talpra álltam.
Szememet rögvest kinyitottam, és jól tettem, mert jött a következő hullámhegy,
és máris fejest kellett ugrani. Megérezve a figyelmeztető jelet, gondolkodás
nélkül kimentem a partra.
A strandtól
távolabb, közvetlenül a távolsági buszvégállomás mellett volt a szállásunk. A
közel félórás séta közben egy újabb érdekességet figyelhettem meg. Ahogy
léptem, olyan érzésem támadt, mintha a mozduló lábam útközben egy félkört írna
le a levegőben. De, úgy is kifejezhettem volna magam, hogy lépéseim a hullámzó
víz érzetét adták vissza.