52. ILYEN NINCS —
szőke (2013.)
Vége felé közeledett
a Magyarországi 8-as országjáró gyalogos túra. A fővárosból Debrecenbe
megérkező vonatról legalább négyen leszálltunk. Mivel a csatlakozás indulásáig
volt néhány perc, a párom és a nálunk idősebb férfi túratárs, mosdó után
néztek. A szemüveges barátommal ott várakoztunk a hamarosan kigördülő szerelvény
mellett.
— Meddig várunk rájuk?
– Indulás előtt két perccel felszállunk!
Tény, a megjelölt
időpont előtt negyed perccel megérkezett Kati, a negyedik társ lemaradt. Már öt
perce kattogott alattunk a vonat kereke, amikor telefonon bejelentkezett a
pórul járt férfi:
— Hol vagytok, mert nem látom a vonatot!
Nagy derültség után megszületett a haditerv. A túratársnak kapóra jött
egy intercity, amivel Nyíregyházára tarthatott, ott várt rá egy csatlakozás
arrafelé, amerre gyalogosan fogunk tartani.
Másfél órával később
leszálltunk Mátészalkán, ahol egy pékbolt meglátogatása után, megkerestük az
előzetesen kinézett jelzetlen nyomvonal kezdetét. Két óra hosszat jártuk a
tájat, melyről semmi érdemleges nem jut eszembe. Első említésre méltó hely, a
vasúti átjáró, melyen áthaladva, lebatyuztunk. A szemüveges haver ránézett a
GPS-re, és már mondta is:
— Az előző állomásról most indult ki az a vonat, amellyel a „szőke” kolléga
érkezik.
Előkerült a mobil, összejött a kapcsolat és már készülődött a
leszálláshoz a túratárs. Orrunk előtt elhúzott a vonat, kilométerrel távolabb
lefékezett. Elveszett társunk tíz perc múlva ismét ott vigyorgott közöttünk.
Csak úgy folyt belőlünk a nevetés!