30. ILLANÓ ILLAT — rejtély (2008.)

A Magyarországi 8-as országjáró gyalogos túra soron következő szakaszának kezdőpontjához utaztunk. A vonatról leszállva viharos erejű szél taszított hátba. A peronról letérve máris a tágas határban találtuk magunkat. A Tisza irányába indultunk a szemüveges barátommal. Tőlünk jobbra, az áramszolgáltató légkábeleit a kavargó légáram egymásnak csapdosta, mely folyamatosan zizegő hangú kisülést okozott. Nem beszélgettünk, mert egymás szavának megértéséhez kiáltani kellett volna. Szedtük a lábunkat. Én a magam részéről pozitíven álltam a szélsőséges időjáráshoz, mert hasznosnak tartom az ilyesmit testközelből megtapasztalni. Sok-sok kilométert megtehettünk már, amikor friss rántott hús illata csapta meg az orromat. Mivel a nagy szél minden más zajt könnyedén elnyom, azt hittem, hogy időközben településre érkeztünk.

— Vendéglő mellett haladunk el? — magabiztosan.

— A határban járunk!, Innen legalább három kilométerre található legközelebb lakóház! — felelte a GPS-ből tájékozódó haver.

— Az előbb nem érezted a rántott hús illatát?

— De, igen!

— Hogyan lehetséges ez?

— Fogalmam nincs róla! — ezzel pont került a téma végére.

Sokáig elgondolkodtam ezen a rejtélyes feladványon. Vajon hogyan képes fergeteges erejű szélben egy illatkoncentráció ennyire egyben maradni?Vajon létezik-e ilyen irányultságú tudomány?

Pár kilométerrel távolabb megismétlődött a közelmúlt. Mivel egyszerre adtunk hangot a frissensült illatának érzékeléséről, ezért a történet hitelessége megkérdőjelezhetetlen: településnek továbbra sem volt se híre, se hamva!