30. ILLANÓ ILLAT —
rejtély (2008.)
A Magyarországi 8-as
országjáró gyalogos túra soron következő szakaszának kezdőpontjához utaztunk. A
vonatról leszállva viharos erejű szél taszított hátba. A peronról letérve máris
a tágas határban találtuk magunkat. A Tisza irányába indultunk a szemüveges
barátommal. Tőlünk jobbra, az áramszolgáltató légkábeleit a kavargó légáram
egymásnak csapdosta, mely folyamatosan zizegő hangú kisülést okozott. Nem
beszélgettünk, mert egymás szavának megértéséhez kiáltani kellett volna.
Szedtük a lábunkat. Én a magam részéről pozitíven álltam a szélsőséges
időjáráshoz, mert hasznosnak tartom az ilyesmit testközelből megtapasztalni.
Sok-sok kilométert megtehettünk már, amikor friss rántott hús illata csapta meg
az orromat. Mivel a nagy szél minden más zajt könnyedén elnyom, azt hittem,
hogy időközben településre érkeztünk.
— Vendéglő mellett
haladunk el? — magabiztosan.
— A határban járunk!, Innen legalább három
kilométerre található legközelebb lakóház! — felelte a GPS-ből tájékozódó haver.
— Az előbb nem érezted a rántott hús illatát?
— De, igen!
— Hogyan lehetséges ez?
— Fogalmam nincs róla! — ezzel pont került a téma végére.
Sokáig
elgondolkodtam ezen a rejtélyes feladványon. Vajon hogyan képes fergeteges
erejű szélben egy illatkoncentráció ennyire egyben maradni?Vajon
létezik-e ilyen irányultságú tudomány?
Pár kilométerrel
távolabb megismétlődött a közelmúlt. Mivel egyszerre adtunk hangot a
frissensült illatának érzékeléséről, ezért a történet hitelessége
megkérdőjelezhetetlen: településnek továbbra sem volt se híre, se hamva!