Vidám napot / illanó illat...,

Az országot nyolcas alakban gyalogosan bejárva.

Nem azért mondom, de egy fotó tanúsítja hitelesen, ahogy két kézzel megtartok egy két ember által karral átérhető vastagságú fatörzset, amely lombkoronájával együtt mintegy tizenöt méter magasságban ér véget. A csalafintaság ott rejlik benne, hogy a fatörzset a föld fölött és attól egy méterrel feljebb is elfűrészelték, tehették nyugodtan, mert a vaskos fa ágaival erősen belekapaszkodott a körülötte lévő bükkfákba. A poénért megérte a túrát pár percre megszakítani — amúgy is kaptatós terepen jártunk. Ekkor közeledtünk Miskolc felé, de még távol voltunk Csincsétől. Ez a jókedvre derítő nevű település azóta is az egyik kedvencem emiatt. Vasútállomása nincsen, csak két peron, ami fakír módján szolgálja az utazók kényelmét. Az egyik országjáró túra itt végződött, és egy hónap múltán innentől folytatódott.

A vonatról leszállva viharos erejű szél döngette meg barátilag a hátunkat. A Tisza irányába indultunk el a haverral. A peronról egyből a határba kerültünk beljebb. Tőlünk jobb kézre az áramszolgáltató lengőkábeleit egymásnak csapdosta a fékevesztett orkán, ami folyamatosan áramkisülést okozott. Nem beszélgettünk egymással, mert ahhoz kiabálni kellett volna. Egymás mellett szedtük a lábunkat. Én a magam részéről pozitíven álltam ehhez a szélsőséges időjáráshoz, mert az ilyet jó testközelből megtapasztalni. Sok-sok kilométert tehettünk meg már, amikor friss rántott hús illata kúszott be az orromba. Mivel a nagy szél minden más zajt könnyedén elnyom, azt hittem, hogy időközben beértünk egy településre vagy tanyára. — Csak nem egy vendéglő mellett haladunk el? — kérdezhettem a barátomtól. — A határban járunk, innen legalább három kilométerre található legközelebb lakóház! — felelte a GPS-ből tájékozódva. — Az előbb nem érezted a rántott hús illatot? — szegeztem neki. — De, igen! — mondta lazán. — Ez meg hogyan lehetséges? — tudakoltam. — Fogalmam nincs róla! — és ezzel pont került a rejtély végére.

Sokáig elgondolkodtam ezen a hihetetlen feladványon: hogyan képes egy illatkoncentrátum fergeteges erejű szélben ennyire tökéletes kivitelben egyben maradni? Nem tudom, létezik-e ilyen irányultságú tudomány. Nem sokkal arrébb — egy-két kilométerről lehet szó csupán — megismétlődött az előbbi eset. Mivel egyszerre adtunk hangot a friss ételszagnak, ezért teljesen kizárható a tévedés lehetősége. Településnek pedig továbbra sem volt, se híre, se hamva!