Vidám napot / Ili néni...

Nem csak a messziről jött ember.

Jó ember lehetett a rendszerváltás utáni cégvezető, mert nem volt rokona Ili néni. Mégis foglalkoztatta őt takarítónő beosztásban, mert annyira kevés volt a nyugdíja a mamának, amiből csak vékonyan lehetett megélni. A cég további beosztottjai pedig úgy voltak a kegyelt takarítónővel, hogy legjobb, ha nem nyúl semmihez sem: inkább kitakarítottak maguk körül. A cég melletti telken egy nagy ház épült. Jöttek-mentek a mixerautók. Hétfő reggel az egyik alkalmazott elsietett a mosdóba, ahol a toalett helyett másfél méter magas kőkemény betonkupacra lelt: onnan egy kis ablak nyílt az építkezés irányába. A fejleményekről értesítette a megérkező cégvezetőt, aki személyesen is megbizonyosodott a galibáról. Bement a lányokhoz és oda hívatta Ili nénit, akitől a reggeli mosdó takarítás iránt érdeklődött. Természetesen nagy sikamikáról számolt be a takarítónő. A teljes személyzeti állomány elindult a mosdó felé. A cégvezető kinyitotta az ajtót és előreengedte Ili nénit. A látványtól ugyan eltátotta száját a matróna, de lélekjelenlétét nem veszítette el: égre földre esküdött, hogy reggel még nem volt itt ez a kupac. A cég dolgozóit évek múltán is jókedvre derítette, ha valamelyikük előhozakodott ezzel a mosolyt fakasztó történettel.