18. Így kell ezt csinálni — Hirokitía (2023)
Ciprus közismert nyaralóhelye, Ayia Napa. A sziget keleti oldalán fekszik, közel Észak-Ciprushoz. Nyáron még az éjszakák is forrók. Fura alak lehetek. Áprilisban a szállás előtt megállva a homlokom elkezdett gyöngyözni. A házfalon erotikára utaló, figyelemfelkeltő művészi falfestmény. A szezonban üzemelő sztriptízre hívja fel a figyelmet.
A turisták lehúzása errefelé sem ismeretlen. A marketek árai
a szomszédos település szupermarket áraihoz képest másfélszeresek,
háromszorosak. Sok élelmiszerbolt redőnye véglegesen lehúzva. Számban alig
maradnak el tőlük a vendéglátóhelyek. Érthetetlen számomra, hogy bezárt
kereskedelmi egység mellett, vajon miért épül ugyanolyan? Bevallom őszintén, a
múltból nem tanulok én sem. A város dombos részében szálltunk meg, a feleségemmel.
A belváros felé sétálva arapapagáj rikácsolt. Garázs nagyságú ketrecben három
különböző szín összeállítású tollas. A legszószátyárabb csak úgy lökte a dumát.
Hátizsákomban félig összeszerelve a felvevő. Pár másodpercig lamentáltam a nosza rajta akción, de elodáztam. A továbbutazás napján
reggel magabiztosan lementünk a címre, de hűlt helye a madaraknak. Vártunk fél
órát. Keserű szájízzel Visszakullogtunk, és utazásra elpakoltam a felvevőt.
Éreztem, éreztem én, hogy mire megérkezünk az arák ketrecéhez, ott fognak
feszíteni. Úgy is lett. Nem mérgelődtem, mert mint ahogyan mondani szokták: a
jó pap is holtig tanul, mégis hülyén hal meg.
Bevillant, hogy szezonban ezek a színfoltok késő délutántól farúdon üldögélnek
a főút elején, és euróért lehet fotózkodni velük. De ne siessünk előre ennyire.
Az ortodox húsvétot megelőző napokban tartózkodtunk a településen. Errefelé a
miénknél nagyságrendekkel sokszínűbb a természet rendjére vonatkozó
néphagyomány, mert a piros tojást tojó nyúl mellett tyúk kakassal figurák is
lendítenek a gyerekek amúgy sem statikus képzelőerején. Nem beszélve a méter
magas műanyag tojásokról. Itt találkoztunk először a
templom körül szétszórt hangfalak jelenséggel, amely a szertartás
kihangosítását célozta. Így nem csak belső hangfelvétel lett róla, hanem külső
is. Amennyiben Ayia Napa üdülőváros, akkor az ilyen települések között az
itteni főváros Protarasz. A két település és még néhány másik is, a 101-es és a
102-es körjáratokkal másfél euróért végigutazható. A 711-es busz menetjegye ugyanannyiba
kerül. Vele Lárnakától idáig és még tovább is el lehet jutni, összesen mintegy
Lárnaka mai nevét a törököktől kapta. Időszámítás előtt
XIII. században a rézbányászat miatt megjelenő görögök alapították, de az arab
kalózok fosztogatásainak következtében, időlegesen elnéptelenedett. Új
honfoglalónak a föníciaiak tették be a lábukat, őket a perzsák, majd a görögök
követték. Időszámítás előtt 58-ban partra szálltak a rómaiak. Belefogtak a
település fejlesztésébe. Uralkodásuk 320-ig tartott. Ekkor több földrengés
rázta meg a várost. Nem építették újjá. Kisebb helyőrségeket hagytak hátra
elszórtan, akik az ország délkeleti részét védték az arab betörések ellen. A
lassú, de folyamatos építkezések által a középkorra újra számottevő várossá
fejlődött. A törökök megjelenése után, a XVIII. századra, a környék
legforgalmasabb kikötőjévé vált. A múltból megérkeztünk a jelenbe. A város
jachtkikötőjétől a belváros felé tartva, 20 perc sétát követően megérkeztünk a
régészeti lelőhelyre, ahol római kori emlékek között gondolhattunk vissza a
régi világra. Az archeológiai lelőhely tárgyi emlékei számban nem jelentősek,
viszont a cipők által felvert por mennyisége annál számottevőbb. Két egyszerű
gépezetet is rekonstruáltak a szakemberek. Mellettük néhány nagyobb méretű
szoboralak, kövek és két darab
Egy évvel ezelőtt a véletlen folytán, éppen az ortodox húsvét napjaiban szálltunk meg a városban. Vasárnap egyre fokozódott az utcai petárdázás. Estére polgárháborús csatazajjá fokozódott. Eleinte az erkélyről hallgattam, később az ágyban hanyatt dőlve. Hogyne gondoltam volna a hangfelvételre, de megint lusta voltam. Besötétedett. Szívemhez kaptam, amikor a távolban egy időben megszólalt a müezzin imára hívó éneke, majd a keresztény templom harangja. Késő bánat. Mindez akkor idéződött fel bennem ismét, amikor Córdobában jártunk Katival. A Nagymecset belsejében, a muszlimok Ibériai-félszigetről való kiűzése után, aranytól csöpögő katolikus templomot emeltek a győztesek, amely mind a mai napig aktív vallási hely. A hang és a kép összhangja életre kelt bennem. Ám másodszorra is késő bánat. Úgy emlékeztem, hogy a nagy durrogtatás, és a két vallási hívójel, vasárnap este szólaltak meg. Szombaton némi petárdázás előfordult ugyan, de vasárnap síri csend. Véglegesen elszállt a hang és a kép összeboronálására alkalmasnak tartott utolsó esély is.
Lárnakától Pyla északra az első település. Ékköve a csoda szép kristálytiszta vizű öböl. A Föveny szélében
leparkoló bérelt buszból ötven indiai fiatal rajzott szét. Távolabbi végében
aprócska kápolna. Harangját bárki megkongathatja — megtettük. Indulhatott a
séta a nagyváros felé. Ismert volt a ránk váró környezet. Utazásaink során ez
az útvonal vált első számú kedvencévé Katinak. A mediterránium közismert
növénye az agávé. Igen ám, de akkorára növőket, amelyeket itt lehet látni,
máshol aligha. Ötven szálból álló,
Szervezett programmal a Tróodosz-hegység környezetébe
kirándultunk. Az odafelé tartó út során kiszélesedett a látókörünk. Szétszórtan
elhelyezkedő tanyaszerű családi házak. Zsebkendőnyi területen folyik a teraszos
földművelés. Az épületek fele lakatlan. Az országút melletti vendéglők ajtaján
többnyire lakat. Szűk, hajtűkanyarokkal tűzdelt rázós utak. A növényzet
jellemzően tűlevelűből állt, de bőven akadt lombos fából is. Kiszállva a
buszból, négy helyen is szétnéztünk. Astromeritis nicosiától 30 kilométerre
fekszik. A kétezer-háromszáz lélekszámú falu határtelepülés. Puffer zóna. Szerencsésnek
vallhatják magukat az itt élő ciprióták. Megúszták a török inváziót, mely éppen
a kertek alatt ért véget. Jóval tovább időztünk a második településen.
Kakopetria Nicosiától 55 kilométerre délnyugatra
található, a Tróodosz-hegység északi lábánál, 667 méteren. Sűrű erdő veszi
körbe. Az ősi települést a Kargotis és a Garillis-patakok találkozásánál
alapították. A falu modern része, cseréptetős házakkal, a völgy keleti
részében. A Megváltó színeváltozásának temploma a régi falu közepén épült. A másik
istenháza, a Szent Miklós templom, a falutól 5 kilométerre. A XI. és a XVII.
századból származó falfreskóival a sziget egyik legérdekesebb bizánci stílusú
szenthelyének számít. A vízi malom 1754 óta őrli az árpaszemeket. Az ősi
Kakopetria falu (Ailades) körül 1938-ban végzett régészeti ásatások eredményei
mesélnek a múltról. A feltárás során ősi istentiszteleti hely került
napvilágra. Főként terrakotta, melyek közül többük Athena istennőt ábrázolja,
kis mészkőszobrok, bronz- és vasdarabok. A nicosiai Régészeti múzeumban lettek
kiállítva. Nem csak a múltja, hanem a jelene is érdekes a településnek.
Évszázadok óta folyamatosan lakják. A régi, de apartmanokká átalakított házak
számbelileg uralják az ingatlanpiacot. Akinek ideje engedi, menjen le a patakvölgybe,
és a hidakon át tegyen hosszabb sétát. Érdekes volt megtapasztalni, hogy miként
vált a település mindennapos részévé a nem csak éltető víz. Kora délután
beindították a kompresszort, mely vizet pumpált az út szélében lefutó nyitott
csatornába, így párásították a település levegőjét. Másként is folyt a hőség
elleni küzdelem. Kőfalról alázubogott a víz, mely szintén az útszéli árokban
kötött ki. Mindennek feledhetetlen hangulata volt. A falunézés végeztével a
busz felé sétáltunk a feleségemmel. Szemből hajlott hátú, talpig feketébe
öltözött, lábát gumicsizmába bujtatott, nyolcvanas nénike érkezett. Mindkét
kezében egy-egy vízzel teli vödör. Amikor közelünkbe ért, helyi nyelven
ráköszönt Kati: — Kálimérá! Olaszos mentalitással viszonozta a mama: — Csaó! — így kell ezt csinálni. Buszra szálltunk. A Kykkos
kolostor közelében a Throni dombon feketemárványból mauzóleum. A független
Ciprus első államfőjének, III. Makariosz ortodox érsek nyugvóhelye. Mint
ismert, 1974 júliusában az Észak-Ciprust megszálló török katonák agyonlőtték.
Emlékét a közelben hatalmas kőszobor őrzi. Hasonmása Lárnakában. Ott még
bizakodóan int kezével. A mindkét végében nyitott mauzóleum közelében
kilátópont, és egy zárva lévő hatszögletű épület. De akadt itt másféle
érdekesség is. Előző nap orkánerejű zivatar tarolt a szigetországban. Itt fenn
havazott, melyből emberkéz által arasznyi hóember kelt életre. A nap egyre
melegebben sütött. Az élet csírája szép lassan beleolvadt saját levébe. Ciprus
és az ortodox világ egyik leggazdagabb, leghíresebb helye, az
Közlekedjünk és legyen egy kis színes is benne. Lárnakai tapasztalat, hogy a taxi droszton kiírják a honnan hova fuvar árát. Távolabbi településre kilométerenként egy euró a tarifa. A közeli nemzetközi repülőtérre, duplája. Szót érdemelnek a buszsofőrök, és a hozzájuk tartozó szokásjog. Ayia Napa közelében kirándulva, nem szállhattunk fel két egymást félóránként követő olyan körjáratra, amelyről többen is leszálltak. Tele van, mondták a sofőrök, pedig még tucatnyian felfértünk volna rá — szépen sütött a nap, a helyzet szebbik oldalát néztük. A városi járat hátsó ülésén fiatal arab nő utazott egyedül. Hajáról lazán félrecsúszva a kendő. Közvetlenül a leszállás előtt gyorsan megigazította. A távolsági buszon rajtunk kívül egy külföldi hölgy is utazott. Menet közben az első ajtó felé igyekezett. Leszállási szándékát akarta jelezni. Az ősz hajú buszvezető szó szerint magából kikelve ráripakodott, hogy az ülőhelyről tegye. A reptéri busszal a városon túlra tartottunk, és a kedvenc öblünknél szerettünk volna leszállni. Szóltunk a sofőrnek, aki görögül elmondta, hogy nincs megállója a járatnak. Ettől függetlenül, talán a fehér botnak köszönhetően, a megfelelő helyen lefékezett. A távolsági buszokon létezik a full tábla, mely azt jelenti, hogy két ülőhely kivételével minden ülés foglalt. Húsvét vasárnapján belesétáltunk a tájba. A végén egy olyan buszmegállóban kötöttünk ki, melynek pozíciójával nem voltunk tisztában. A járat felől helyi erőtől érdeklődtünk. Közben a nekünk megfelelő távolsági busz begördült a megállóba. A ciprióta a buszvezetőnek felszólt, hogy hova szeretnénk menni, de ő a telítettségre hivatkozva ki akart térni előle. Feleségemmel ekkor érkeztünk az ajtóhoz és miután a sofőr kezemben meglátta a fehér botot, felengedett minket. A jegyért nem kellett fizetni. Másnap reggel a Lárnaka-Limassol útvonalon ugyanez a szakember teljesített szolgálatot, és mivel nem volt full utaslétszám, a jegyért fizetni kellett. Megjártuk az archeológiai parkot. Érkezett a fulltáblájú expresszjárat, és a kétszeri ismerős szó nélkül felengedett minket (két üres hely volt a buszon). Ingyen utazhattunk. Ráadásnak másféle különlegesség. Vesszőparipám az egyházi személy bármilyen megnyilvánulásának értékelése. Legyen római, ortodox, vagy másféle. Ezúttal a görögkeletiről lesz szó. A két eset lárnakai. A nagy szakállú, hivatali ruhát viselő férfiú hátizsákkal közlekedett az utcán, kezében „teka away” ital. Na, ez már valami. A repülőtéren hasonló öltözetben maga után gurulós bőröndöt húzó egyházfi sétált el előttünk. Neki is kereszt lógott a nyakában. Rá is áldásomat adtam .
Vajon hogyan is volt a belesétálunk a tájba buszos sztori előzménye? A városközpont tengerparti Finiqoudes buszmegállótól a légikikötő irányába, a tengerparttal párhuzamosan indultunk el. A sétány végében a vár, közelében a müezzin tornya. Utcára nyíló egyterű házak következtek. Modern, emeletes épületek váltották. Azt hittük, hogy lakótelep, de nem. Meglátásunk szerint, többsége apartmanház. A tengerpart hosszasan homokos. Szélében vendéglők muzsikálnak. A strand végét a repülőtér kerítése keresztben lezárja. Még a víz felőli részét is tilos átlépni. Aki strandolási szándékkal érkezik Ciprusra, azoknak érdemes ebben a helyben gondolkodniuk. Egy hátránya van. Csak kisebb markettel lehet számolni, szerény áruválasztékkal. A szupermarket a város túlsó végében, minimum 4 kilométerre. Térjünk vissza a kiránduláshoz. Lárnaka szélében a Hala Tekke mellett sóstó-rendszer. Tavasszal és ősszel a vándorló flamingók pihenőhelye. Tavaly hűlt helyüket találtuk. Oda, a sós tavak felé tartottunk Katival. Külső ívén kerültük. A legnagyobb vízfelületű tónak mindkét vége orrfacsaróan büdös. Ezúttal százával napoztak a tollasok benne. Legtöbbjük a közepén, kevesebbjük a szélében. Eljutottunk a Mohamed próféta nevelőanyja tiszteletére emelt mecsethez. Vége az aszfaltburkolatnak. Tavaly több teherautót is láttunk távozni innen a földek felé. Járjunk utána. Jól látható a nyomvonal. Külföldi fotósok csapatát előztük. Kisebb-nagyobb sóstavak követték egymást. Útelágazáshoz érkeztünk. Logikától vezérelve jobbra vettük a kanyart. Már-már tapsikoltunk a közeli végcél elérése miatt, de korai volt az öröm. Zsákutcába tévedtünk. Vissza az elágazáshoz, aztán gyorsan bemenekültünk az egyetlen árnyékot adó fa oltalma alá. Jól esett a harapnivaló, és az éjszakán át behűtött víz hűse. Nemkülönben a pörkölő tavaszi nap időleges hiánya. A vizes élőhelytől eltekintve, búzaföld uralta a tájat. Megfordult a fejünkben a hátraarc, mégis előre mentünk. A közeli domb tetejéről a távolban lakóházak sziluettje. Megint előre dörzsöltük a tenyerünket. A hozzájuk elvezetőnek gondolt utak a semmibe vesztek. Ekkor látnoki fény gyúlt a fejemben. Megjósoltam, hogy hol fogunk a végén kikötni. Bejött. Ehhez kellett a tavalyi lárnakai gyalogos útjaink emléke, és a látásvesztés következtében a fejemben kialakult térképszerkesztő bioprogram kettőse. Fél óra múlva az oszmán időkben megépített, kőoszlopokon nyugvó fedett vízvezetékrendszernél fellélegezhettünk. Nekivágtunk a gazosnak, fel a dombra. Aszfalton álltunk. Végre. De a megpróbáltatásoknak ezzel nem lett vége. Innen is körülményes volt a további út, sőt, a buszmegállóban a helyes irányt nem tudtuk belőni. Végül a közelben lévő körforgalom egyik útba igazító táblája lett a segítségünkre. Igen, a nekünk megfelelő megállóban történt, hogy az arra járó helyi erő beajánlott minket a sofőrnek, de ő csak azután volt hajlandó a fulljáratra felengedni minket, miután a kezemben meglátta a fehér botot. A leírásból rövidnek tűnő kirándulás kereken 6 órát vett igénybe.
Új nap, újabb célpont. Ahova mindenképpen el szerettünk
volna jutni — Utazásaink során ekkor került legközelebb hozzám az emberiség, és
az emberiség története. Az újkőkori település, Hirokitía. Időszámítás előtt
VII. és V. évezred között lakták. A Kelet-Mediterráneum egyik legkutathatóbb
állapotban fennmaradt, és legfontosabb időszámítás előtti régészeti területe.
1934-ben fedezték fel. Az újkőkori település a Ciprusi Köztársaság Lárnaka
kerületében, a déli tengerparttól mintegy 6 kilométerre, a Maroni folyó
kanyarulatában lévő domb lejtőin helyezkedett el. A kora új kőkorban,
időszámítás előtt nyolcezer-egyszáz körül vadászó-gyűjtögető életmódot folytató
népek érkeztek a szigetre, de röviddel később elhagyták. Az állandó lakosok
időszámítás előtt hétezer körül, valószínűleg Anatóliából, vagy a levantei
partokról telepedtek át. Ez a kultúra alapította Hirokitíát is. A települést a
folyón kívül erős,