18. Így kell ezt csinálni — Hirokitía (2023)
Ciprus közismert nyaralóhelye, Ayia Napa. A sziget keleti oldalán fekszik,
közel Észak-Ciprushoz. Nyáron még az éjszakák is forrók. Fura alak lehetek.
Áprilisban a szállás előtt megállva a homlokom elkezdett gyöngyözni. A házfalon
erotikára utaló, figyelemfelkeltő művészi falfestmény, amely a szezonban
üzemelő sztriptízre hívja fel a figyelmet.
A turisták lehúzása errefelé sem ismeretlen. A
marketek árai a szomszédos település szupermarket áraihoz képest másfélszeresek,
háromszorosak. Sok élelmiszerbolt redőnye véglegesen lehúzva. Számban alig
maradnak el tőlük a vendéglátóhelyek. Érthetetlen számomra, hogy bezárt
kereskedelmi egység mellett, vajon miért épül ugyanolyan? Bevallom őszintén, én
sem tanulok a múltból. A város dombos részében szálltunk meg, a feleségemmel. A
belváros felé sétálva arapapagáj rikácsolt. Garázs nagyságú ketrecben 3
különböző szín összeállítású tollas. A legszószátyárabb csak úgy lökte a dumát.
Hátizsákomban félig összeszerelve a felvevő. Pár másodpercig lamentáltam a nosza rajta akción, de elodáztam. A továbbutazás napján
reggel magabiztosan lementünk a címre, de hűlt helye a madaraknak. Vártunk fél
órát. Keserű szájízzel Visszakullogtunk, és utazásra elpakoltam a felvevőt.
Éreztem, éreztem én, hogy mire megérkezünk az arák ketrecéhez, ott fognak
feszíteni. Úgy is lett. Nem mérgelődtem, mert mint ahogyan mondani szokták: a
jó pap is holtig tanul, mégis hülyén hal meg.
Bevillant, hogy szezonban ezek a színfoltok késő délutántól farúdon üldögélnek
a főút elején, és euróért lehet velük fotózkodni. De ne siessünk előre ennyire.
Az ortodox húsvétot megelőző napokban tartózkodtunk a településen. Errefelé a
miénknél nagyságrendekkel sokszínűbb a természet rendjére vonatkozó
néphagyomány, mert a piros tojást tojó nyúl mellett tyúk kakassal figurák is
lendítenek, a gyerekek amúgy sem statikus képzelőerején. Nem beszélve a méter
magas műanyag tojásokról. Itt találkoztunk először a
templom körül szétszórt hangfalak jelenséggel, amely a szertartás kihangosítását
célozta. Így nem csak belső hangfelvétel lett róla, hanem külső is. Amennyiben
Ayia Napa üdülőváros, akkor az ilyen települések között az itteni főváros
Protarasz. A 2 település és még néhány másik is, a 101-es és a 102-es
körjáratokkal másfél euróért végigutazható. A 711-es busz menetjegye
ugyanannyiba kerül. Vele Lárnakától idáig és még tovább is el lehet jutni,
összesen mintegy
Lárnaka mai nevét a törököktől kapta. Időszámítás előtt 13. században a
rézbányászat miatt megjelenő görögök alapították, de az arab kalózok
fosztogatásainak következtében, időlegesen elnéptelenedett. Új honfoglalónak a
föníciaiak tették be a lábukat, őket a perzsák és a görögök követték.
Időszámítás előtt 58-ban partra szálltak a rómaiak. Belefogtak a település
fejlesztésébe. Uralkodásuk 320-ig tartott. Ekkor több földrengés rázta meg a
várost, melyet nem építettek újjá. Kisebb helyőrségeket hagytak hátra elszórtan,
akik az ország délkeleti részét védték az arab betörések ellen. A lassú, de
folyamatos építkezések által a középkorra újra számottevő várossá fejlődött. A
törökök megjelenése után, a 18. századra, a környék legforgalmasabb kikötőjévé
vált. A múltból megérkeztünk a jelenbe. A város jachtkikötőjétől a belváros
felé tartva, 20 perc sétát követően megérkeztünk a régészeti lelőhelyre, ahol
római kori emlékek között gondolhattunk vissza a régi világra. Az archeológiai
lelőhely tárgyi emlékei számban nem jelentősek, viszont a cipők által felvert
por mennyisége számottevő. 2 egyszerű gépezetet is rekonstruáltak a
szakemberek. Mellettük néhány nagyobb méretű szoboralak, kövek és 2 darab
Egy évvel ezelőtt a véletlen folytán, éppen az ortodox húsvét napjaiban
szálltunk meg a városban. Vasárnap egyre fokozódott az utcai petárdázás. Estére
polgárháborús csatazajjá fokozódott. Eleinte az erkélyről hallgattam, később az
ágyban hanyatt dőlve. Hogyne gondoltam volna a hangfelvételre, de megint lusta voltam.
Besötétedett. Szívemhez kaptam, amikor a távolban egy időben megszólalt a
müezzin imára hívó éneke, majd a keresztény templom harangja. Késő bánat.
Mindez akkor idéződött fel bennem ismét, amikor Córdobában jártunk, Katival. A
Nagymecset belsejében, a muszlimok Ibériai-félszigetről való kiűzése után,
aranytól csöpögő katolikus templomot emeltek a győztesek, amely mind a mai
napig aktív vallási hely. A hang és a kép összhangja életre kelt bennem. Ám
másodszorra is késő bánat. Úgy emlékeztem, hogy a nagy durrogtatás, és a két
vallási hívójel, vasárnap este szólaltak meg. Szombaton némi petárdázás
előfordult ugyan, de vasárnap síri csend. Véglegesen elszállt a hang és a kép
összeboronálására alkalmasnak tartott utolsó esély is.
Lárnakától Pyla északra az első település. Ékköve a csoda
szép kristálytiszta vizű öböl. A Föveny szélében leparkoló bérelt
buszból 50 indiai fiatal rajzott szét. Távolabbi végében aprócska kápolna,
melynek harangját bárki megkongathatja — megtettük. Indulhatott a séta a
nagyváros felé. Ismert volt a ránk váró környezet. Utazásaink során ez az
útvonal vált első számú kedvencévé Katinak. A mediterránium közismert növénye
az agávé. Igen ám, de akkorára növőket, melyeket itt lehet látni, máshol
aligha. 50 szálból álló,
Szervezett programmal a Tróodosz-hegység környezetébe kirándultunk. Az odafelé
tartó út során kiszélesedett a látókörünk. Szétszórtan elhelyezkedő tanyaszerű
családi házak. Zsebkendőnyi területen folyik a teraszos földművelés. Az
épületek fele lakatlan. Az országút melletti vendéglők ajtaján többnyire lakat.
Szűk, hajtűkanyarokkal tűzdelt rázós utak. A növényzet jellemzően tűlevelűből
állt, de bőven akadt lombos fából is. Kiszállva a buszból, 4 helyen is
szétnéztünk. Astromeritis nicosiától 30 kilométerre fekszik. A 2300 lélekszámú
falu határtelepülés. Puffer zóna. Szerencsésnek vallhatják magukat az itt élő
ciprióták. Megúszták a török inváziót, mely éppen a kertek alatt ért véget.
Jóval tovább időztünk a második településen. Kakopetria Nicosiától 55 kilométerre délnyugatra található, a Tróodosz-hegység északi
lábánál, 667 méteren. Sűrű erdő veszi körbe. Az ősi települést a Kargotis és a
Garillis-patakok találkozásánál alapították. A falu modern része, cseréptetős
házakkal, a völgy keleti részében. A Megváltó színeváltozásának temploma a régi
falu közepén épült. A másik istenháza, a Szent Miklós templom, a falutól 5
kilométerre. A 11. és a 17. századból származó falfreskóival a sziget egyik
legérdekesebb bizánci stílusú szenthelyének számít. A vízi malom 1754 óta őrli
az árpaszemeket. Az ősi Kakopetria falu (Ailades) körül 1938-ban végzett
régészeti ásatások eredményei mesélnek a múltról. A feltárás során ősi
istentiszteleti hely került napvilágra. Főként terrakotta, melyek közül többük
Athena istennőt ábrázolja, kis mészkőszobrok, bronz- és vasdarabok. A nicosiai
Régészeti múzeumban lettek kiállítva. Nem csak a múltja, hanem a jelene is
érdekes a településnek. Évszázadok óta folyamatosan lakják. A régi, de
apartmanokká átalakított házak számbelileg uralják az ingatlanpiacot. Akinek
ideje engedi, menjen le a patakvölgybe és a hidakon át tegyen hosszabb sétát.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy miként vált a település mindennapos részévé,
a nem csak éltető víz. Kora délután beindították a kompresszort, mely vizet
pumpált az út szélében lefutó nyitott csatornába, így párásították a település
levegőjét. Másként is folyt a hőség elleni küzdelem. Kőfalról alázubogott a
víz, mely szintén az útszéli árokban kötött ki. Mindennek feledhetetlen
hangulata volt. A falunézés végeztével, a busz felé sétáltunk a feleségemmel.
Szemből hajlott hátú, talpig feketébe öltözött, lábát gumicsizmába bujtatott,
nyolcvanas nénike érkezett. Mindkét kezében egy-egy vízzel teli vödör. Amikor
közelünkbe ért, helyi nyelven ráköszönt Kati:
— Kálimérá!
Olaszos mentalitással viszonozta a mama:
— Csaó! — így kell ezt csinálni.
A Kykkos kolostor közelében a Throni dombon feketemárványból mauzóleum. A
független Ciprus első államfőjének, 3. Makariosz ortodox érsek nyugvóhelye.
Mint ismert, 1974 júliusában az Észak-Ciprust megszálló török katonák agyonlőtték.
Emlékét a közelben hatalmas kőszobor őrzi. Hasonmása Lárnakában ott még
bizakodóan int kezével. A mindkét végében nyitott mauzóleum közelében
kilátópont, és egy zárva lévő hatszögletű épület. De akadt itt másféle
érdekesség is. Előző nap orkánerejű zivatar tarolt a szigetországban. Itt fenn
havazott, melyből emberkéz által arasznyi hóember kelt életre. A nap egyre
melegebben sütött. Az élet csírája önmaga levébe beleolvadt. Ciprus és az
ortodox világ egyik leggazdagabb, leghíresebb helye, az
Közlekedjünk és legyen egy kis színes is benne.
Lárnakai tapasztalat, hogy a taxi droszton kiírják a honnan hova fuvar árát.
Távolabbi településre kilométerenként egy euró a tarifa. A közeli nemzetközi
repülőtérre, duplája. Szót érdemelnek a buszsofőrök, és a hozzájuk tartozó
szokásjog. Ayia Napa közelében kirándulva, nem szállhattunk fel 2 egymást
félóránként követő olyan körjáratra, melyről többen is leszálltak. Tele van,
mondták a sofőrök, pedig még tucatnyian felfértünk volna rá — szépen sütött a nap,
a helyzet szebbik oldalát néztük. A városi járat hátsó ülésén fiatal arab nő
utazott egyedül. Hajáról lazán félrecsúszva a kendő, melyet közvetlenül a
leszállás előtt gyorsan megigazított. A távolsági buszon rajtunk kívül egy
külföldi hölgy is utazott. Menet közben az első ajtó felé igyekezett.
Leszállási szándékát akarta jelezni. Az ősz hajú buszvezető szó szerint magából
kikelve ráripakodott, hogy az ülőhelyről tegye. A reptéri busszal a városon
túlra tartottunk, és a kedvenc öblünknél szerettünk volna leszállni. Szóltunk a
sofőrnek, aki görögül elmondta, hogy nincs megállója a járatnak. Ettől
függetlenül, talán a fehér botnak köszönhetően, lefékezett. A távolsági
buszokon létezik a full tábla, mely azt jelenti, hogy 2 ülőhely kivételével
minden ülés foglalt. Húsvét vasárnapján belesétáltunk a tájba. A végén egy
olyan buszmegállóban kötöttünk ki, melynek pozíciójával nem voltunk tisztában.
A járat felől helyi erőtől érdeklődtünk, közben a nekünk megfelelő távolsági
busz begördült a megállóba. A ciprióta a buszvezetőnek felszólt, hogy hova
szeretnénk menni, de ő a telítettségre hivatkozva ki akart térni előle.
Feleségemmel ekkor érkeztünk az ajtóhoz és miután a sofőr kezemben meglátta a
fehér botot, felengedett minket. A jegyért nem kellett fizetni. Másnap reggel a
Lárnaka-Limassol útvonalon ugyanez a szakember teljesített szolgálatot és mivel
nem volt full utaslétszám, a jegyért fizetni kellett. Megjártuk az archeológiai
parkot. Érkezett a fulltáblájú expresszjárat, és a kétszeri ismerős szó nélkül
felengedett minket (2 üres hely volt a buszon). Ingyen utazhattunk. Ráadásnak
másféle különlegesség. Vesszőparipám az egyházi személy bármilyen
megnyilvánulásának értékelése. Legyen római, ortodox, vagy másféle. Ezúttal a
görögkeletiről lesz szó. A 2 eset lárnakai. A nagyszakállú, hivatali ruhát
viselő férfiú hátizsákkal közlekedett az utcán, kezében „teka away” ital. Na,
ez már valami. A repülőtéren hasonló öltözetben maga után gurulós bőröndöt húzó
egyházfi sétált el előttünk. Neki is kereszt lógott a nyakában. Rá is áldásomat
adtam .
Vajon hogyan is volt a belesétálunk a tájba buszos
sztori előzménye? A városközpont tengerparti Finiqoudes buszmegállótól a
légikikötő irányába, a tengerparttal párhuzamosan indultunk el. A sétány
végében a vár, közelében a müezzin tornya. Utcára nyíló egyterű házak
következtek. Modern, emeletes épületek váltották. Azt hittük, hogy lakótelep,
de nem. Meglátásunk szerint, többsége apartmanház. A tengerpart hosszasan
homokos. Szélében vendéglők muzsikálnak. A strand végét a repülőtér kerítése
keresztben lezárja, még a víz felőli részét is tilos átlépni. Aki strandolási
szándékkal érkezik Ciprusra, azoknak érdemes ebben a helyben gondolkodniuk. Egy
hátránya van. Csak kisebb markettel lehet számolni, szerény áruválasztékkal. A
szupermarket a város túlsó végében, minimum 4 kilométerre. Térjünk vissza a
kiránduláshoz. Lárnaka szélében a Hala Tekke mellett sóstó-rendszer. Tavasszal
és ősszel a vándorló flamingók pihenőhelye. Tavaly hűlt helyüket találtuk. Oda,
a sós tavak felé tartottunk Katival, melyet külső ívén kerültük. A legnagyobb
vízfelületű tónak mindkét vége orrfacsaróan büdös. Ezúttal százával napoztak a
tollasok benne. Legtöbbjük a közepén, kevesebbjük a szélében. Eljutottunk a
Mohamed próféta nevelőanyja tiszteletére emelt mecsethez. Vége az
aszfaltburkolatnak. Tavaly több teherautót is láttunk távozni innen a földek
felé. Járjunk utána. Jól látható a nyomvonal. Külföldi fotósok csapatát
előztük. Kisebb-nagyobb sóstavak követték egymást. Útelágazáshoz érkeztünk.
Logikától vezérelve jobbra vettük a kanyart. Már-már tapsikoltunk a közeli
végcél elérése miatt, de korai volt az öröm. Zsákutcába tévedtünk. Vissza az
elágazáshoz, aztán gyorsan bemenekültünk az egyetlen árnyékot adó fa oltalma
alá. Jól esett a harapnivaló, és a jól behűtött víz. Nemkülönben a pörkölő
tavaszi nap időleges hiánya. A vizes élőhelytől eltekintve, búzaföld uralta a
tájat. Megfordult a fejünkben a hátraarc, mégis előre mentünk. A közeli domb
tetejéről a távolban lakóházak sziluettje. Megint előre dörzsöltük a tenyerünket.
A hozzájuk elvezetőnek gondolt utak a semmibe vesztek. Ekkor látnoki fény gyúlt
a fejemben. Megjósoltam, hogy hol fogunk a végén kikötni. Bejött. Ehhez kellett
a tavalyi lárnakai gyalogos útjaink emléke, és a látásvesztés következtében a
fejemben kialakult térképszerkesztő bioprogram kettőse. Fél óra múlva az oszmán
időkben megépített, kőoszlopokon nyugvó fedett vízvezetékrendszernél
fellélegezhettünk. Nekivágtunk a gazosnak, fel a dombra. Aszfalton álltunk.
Végre. De a megpróbáltatásoknak ezzel nem lett vége. Innen is körülményes volt
a további út, sőt, a buszmegállóban a helyes irányt nem tudtuk belőni. Végül a
közelben lévő körforgalom egyik útba igazító táblája lett a segítségünkre.
Igen, a nekünk megfelelő megállóban történt, hogy az arra járó helyi erő
beajánlott minket a sofőrnek, de ő csak azután volt hajlandó a fulljáratra
felengedni minket, miután a kezemben meglátta a fehér botot. A leírásból
rövidnek tűnő kirándulás kereken 6 órát vett igénybe.
Új nap, újabb célpont. Ahova mindenképpen el szerettünk
volna jutni — Utazásaink során ekkor került legközelebb hozzám az emberiség, és
az emberiség története. Az újkőkori település, Hirokitía. Időszámítás előtt 7.
és 5. évezred között lakták. A Kelet-Mediterráneum egyik legkutathatóbb
állapotban fennmaradt, és legfontosabb időszámítás előtti régészeti területe.
1934-ben fedezték fel. Az újkőkori település a Ciprusi Köztársaság Lárnaka
kerületében, a déli tengerparttól mintegy 6 kilométerre, a Maroni folyó
kanyarulatában lévő domb lejtőin helyezkedett el. A kora új kőkorban,
időszámítás előtt 8100 körül vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek
érkeztek a szigetre, de röviddel később elhagyták. Az állandó lakosok
időszámítás előtt 7000 körül, valószínűleg Anatóliából, vagy a levantei
partokról telepedtek át. Ez a kultúra alapította Hirokitíát is. A települést a
folyón kívül erős,
A Lárnaka-Limassol autópályán expressz busszal is
elérhető az archeológiai terület. Ahol leszállunk a járatról, a visszaúthoz ott
kell felszállni. Az autópálya hídja alatt át kell haladni, tovább balra, és
hamarosan ott állhatunk a bejárat előtt. A bemutató területen a feltárt
lakóházak rekonstruált másolatainak segítségével, és némi fantáziával
kiegészítve elképzelhető, hogy milyen körülmények, valamint feltételek mellett
élhettek eleink itt. A legkisebb épületekben az állataikat tartották. A
nagyobbakat alvóhelyként használták. Utóbbiak szemöldökfa magassága másfél
méter, falvastagsága fél méter, legnagyobb ablakmérete hatvanszor negyven
centiméter. Mivel Lárnakában szimpatikus magyar családdal találkoztunk, lány és
fiú mozgáskorlátozott gyerekükkel, meg a nagymamával, ezért megjegyzem, hogy a
terület fő látványosságát képező 4 teljességében rekonstruált épülettől
eltekintve, a többi látnivaló kipipálásához folyamatosan kell lépcsőzni. A
terület legmagasabb pontján autentikus kőpad, ahonnan nem csak a dimbes-dombos
tájra nyílik rálátás, hanem az autópályára is. Egymás mellett üldögélve
Katival, elgondolkodtam azon, hogy a hátunk mögött sorakozó rekonstruált
épületek eredetijei, az egyiptomi piramisok előtt több ezer éve álltak már. A
helyi emberek legelső ismert megtelepedése a növénytermesztés korszakának
eleje. Vele felvállalva a röghöz kötöttséget. Én pedig innen nézhetem az
autópálya forgalmát. Ezek a járművek, és vele együtt a fokozatosan kialakuló
technikai civilizáció összes terméke, az emberi gondolkodás, kreativitás és a
munkára fogható kéz összeredménye. Anno, tárgyi molekulái a talpuk alatt, a
föld mélyében rejlett még. Onnan bányászta ki, és mindenkori fejlettségének
megfelelően összerakta az emberiség java — így kell ezt csinálni.