67. IGAZGATÓ — zseniális (1988.)

A régi rendszerben a kórházi ágy végére még felakasztották a lázlapot (kórlap), melyről többek között, a beteg neve, életkora és foglalkozása is leolvasható volt. Sorra érkeztek az új páciensek. Egyikük kórlapját olvasgatva a férfi foglalkozásán — igazgató — elámult a főnővér. Egy aprótermetű csontkollekcióról volt szó, akinek arcán az értelmet nehéz volt felfedezni. A szakdolgozó fejében sehogyan nem állt össze a kép. Sokat töprenghetett a rejtélyen, oldalát egyre jobban furdalta a női kíváncsiság. Egyedül találta a férfit, odament hozzá, és nyíltan rákérdezett a szakmájára. Amikor ide ért a történet mesélésével, már én is kíváncsi voltam a kifejletre.

— Mit gondolsz Laci, milyen igazgató volt? — mosolyogva.

Nem feleltem semmit sem, csak megvontam a vállamat.

— A férfi egy lóistállóban dolgozott — kezdett bele — és az volt a feladata, hogy a lovak párosodásakor ha kell, segítsen a csődörnek a kancába történő behatolás sikerességében, tehát ő volt a lófaszigazgató!