() IDŐUTAZÁS — tökéletes (2023.)

A turistabuszban utazó szemszögéből: a forró Szahara után a hófedte Magas-Atlasz ejt rabul, előtte vörös színű hegyvonulat, testközelben a szélsőséges időjárás által képződött kősivatag, melyben egyszer csak megjelenik a tevecsordát hajtó berber pásztor.

A berber nomád szemével nézve: őseinek szellemeivel évezredek óta rója a telepes növényekkel tűzdelt kősivatagot, néha rápillant az egykori karavánok leaszfaltozott útjára, melyen kereket old a 21. század.

Volubilisbe i. e. harmadik században érkezhettek meg a latinok, i. u. kettőszáz körül érte el a fénykorát, amikor is húszezren lakhatták. Ekkor köztársasági rangot kapott Rómától, melynek következtében egyenrangúvá vált vele. Azóta folyamatosan lakott település volt mindaddig, míg az egyik marokkói uralkodó, Moulay Ismail szultán – 14. Lajos kortársa - a mai Meknes helyét a pusztában kijelölte. Az új főváros felépítéséhez az építőanyagot, többek között Volubilisből szállították oda, az épületek visszabontása árán. A tizennyolcaadik századig működő kereskedővárosból eddig negyven hektár lett feltárva (ezerszer négyszáz méter), de az angol régészek segítségével történő feltáró munka tovább folytatódik.

A város egykori gazdagságát jól jellemzi a feltárt ezernégyzetméteres ház, fürdővel. Volt itt kupleráj, ahová a csatából visszatérő katonákat rokonaik meghívták örömködni. Ebben az épületben egy kutya csontvázára bukkantak.

A települést fedett vízvezeték hálózattal látták el. Az asszonyok számára vízfolyásos mángorlót alakítottak ki kőből, ahol a szennyest moshatták. Több tucat malomkőre is találtak. Aki kidolgozta magát, vagy degeszre tömte a gyomrát, megcélozhatta a nyilvános közvécét. Hogy a dolgukat ráérősen végző megkönnyebbülésre vágyók trécselését ne érthessék az arra járók, az objektumhoz békákat telepítettek zavaró hangforrásnak.

A városszerkezet kialakítása megfelelt az akkori elvárásoknak. Ennek egyik példája az épségben megmaradt egyik diadalív, mely alatt átkeltünk. Hosszát nem léptem le, de a fórumra bevezető kapu oldalfalvastagsága ötven centi volt. Jó állapotban megmaradt oszlopok és kapuívek mesélnek a régi idők homályába veszett múltról.

Buszról terepjáróra váltottunk. Eleinte köves sivatagban poroltunk a dzsippel, majd a távolban feltűntek a homokdűnék. Ekkor utunk legdélebbre eső pontján tartózkodtunk, és Algériától nyugatra 40 kilométerre. A csoportból négyen, a mellső lábain térdelő dromedárra pattantak, mi pedig a többiekkel együtt gyalogosan nekivágtunk a homokhegyeknek. Pár száz méter süppedős út után leültünk a dűne tetejére, és vártuk a naplementét. Izgalomra adott okot a felhős idő, de mivel lengedezett a szél, kétesélyes volt a végső kimenetel. Várakozás közben szemből, az arcunkba kaptuk a homokot. Gyakran tűnt fel körülöttünk szkarabeusz bogár, melyet, ha betemettünk homokkal, gyorsan kiásta magát. A sivatagban róka, kígyó és rágcsálók is előfordulnak. A közeli magaslatot a törökök foglalták el. A vállalkozó kedvű fiatalokat lepedőre ültették a berberek, és leszánkáztatták őket a homokdombról. Az egyik lány sehogyan nem bírt visszakapaszkodni, mert folyton visszacsúszott. Végül belefáradva a hasztalan erőlködésbe, leült a homokba és elkezdett hisztizni. Végül is a mi dombunkra segítették fel őt a helybeliek. Időközben felgyorsult a naplemente. Szerencsére a felhők a turisták pártját fogva tovalibbentek. Kattogtak a fényképezők, és ahogy a horizonton túl alábukott a nap, úgy vált egyre feketébbé a sivatagi homok.

Jena El Fna tér. Ikonikus helyszíne nem csak Marrakeshnek, hanem egész Marokkónak is. Kirakat ez, de, hogy kinek-kinek melyik változatban, azt mindenki döntse el saját maga. Mi kétszer jártunk ott, egyszer kora délután, másodszor naplemente táján. Aki erre jár, és van lehetősége éjszaka ide kijönni, ne mulassza el.

Valójában ez egy felturbózott kirakodóvásár. Legális és zugárusok eldorádója. Kapható itt minden, még az is, ami nincs. Ide jön a helybéli analfabéta, ha hivatalos iratot szeretne készíttetni egy írástudóval. A mesemondónak is meg van a kuncsaftköre. Ha az asszony unja a férj otthoni „meséit”, itt olyat mesélnek neki, mely biztosan elnyeri a tetszését. Még rá is állhat a mesére. Más furcsaság is akadt. Találkozhattunk Lionel Messi altereggójával, egy tízes mezbe bújtatott, láncon tartott berber makákó alakjában. Bábeli zenei hangzavart keltenek a dobosok, a töröksípot fújók, és akik mindenféle más hangkeltő eszközzel próbálkoznak. Szerintem sokuk nem ismeri a kottát, de a hasist, igen. Abból is lehet kreatívan játszani.

A nagy bámészkodás közben majdnem ráléptünk egy kakaós csigára emlékeztető valamire, mely csak azért tűnt fel, mert a közelében álló berber férfi töröksípot fújt keményen: a csípős nyelvéről hírhedt csörgőkígyónak inkább támadt kedve egyet szundikálni, mintsem függőlegesen kinyújtózva testét ide-oda himbálni.