Vidám napot /hol volt, hol nem volt... ,

Mese a közelmúlt valóságából.

Elsőnek a magyar gyártású emeletes buszról emlékezem meg, amelyen a nyolcvannégyes vonalán egyszer utazhattam (1973-1977), az alsó szinten állva. Emléke, mint ködből elősejlő vízió: semmilyen képi vagy más konkrét emlék nem maradt meg bennem róla. Amilyen váratlanul jelent meg a tömegközlekedésben, olyan nyomtalanul tűnt el. Hogy mi lett a további sorsa, fogalmam nincs róla.

Találkoztam a magyar gyártású, energiatakarékos metróval is. Homokzsákokkal dugig megpakolva rótta a hosszakat a hármas metró vonalán. Állítólag mindössze egy baj volt vele, az ára. Erre az volt a gyártó válasza, hogy a bekerülési ára több, mint az oroszé, de energiatakarékossága miatt idővel olcsóbbá fog válni, mint a nagy testvéré. A szerelvény nyomtalanul eltűnt.

Ma már mindenki tudhatja, hová süllyedt vissza a hazai busz és metrógyártás: ideértve a villamosokat és a trolikat is. A rendszerváltás után az új nagy testvér tett róla, hogy a maga módján tönkrevágja ezeket az iparágakat is. Szokása, hogy a soron következő országban megkeresi azokat a legalacsonyabb szinten lévő döntéshozókat, akik ráhatással lehetnek az egyes területek sorsára, és lefizeti őket.