76. HOL VAGYOK — a
ráébredés lélekölő tragédiája (1984.)
A professzor azt
sütötte ki, hogy a magas szemnyomás csökkentése végett naponta három szem
vízhajtó tablettát vegyek be, káliummal. Szedtem, ahogy előírta: reggel,
délben, este — ekkor hetekkel túl voltam az orvosi műhibából bekövetkezett
látásvesztés emberőrlő tragédiáján. A vízhajtó tablettáknak lett egy nem várt
mellékhatása is:
Három gyönyörű,
bombázó alakú fiatal szőke lány vett körbe. Fedetlen, telt keblük úgy ringott
csábos mozgásuk közben, hogy majdnem kiesett a szemem. Hegyesen előremeredő
mellbimbójuk látványától teljesen kiszáradt a szám. Anyaszült meztelen
keringtek az ágy körül. Alig bírtam betelni a feszes combok ingerlő formájával,
a domborodó szeméremtestek hívogatásával, a szívdöglesztő, kerek popsikkal.
Egyfolytában mosolyogtak, testükkel szerelemre ingerelve lejtettek körülöttem.
Felhergeltek a magvas kéjre csábító szőkeségek. Erőteljesen megkívántam forró
szerelmüket. Amikor már nem tudtam tovább uralkodni magamon, intettem az egyik
frivol gyönyörűségnek. Szerelmes mosollyal bólintott felém és feszes combjait
széttárva kőkeményen ágaskodó hímvesszőmre ült. A tűzforró ölű lány a szerelem
legvarázsosabb kéjtáncát járta el felettem. Mozdulatai és az így keltett
érzések is annyira csodálatosak voltak, mint addig még soha életemben! Mint a
legkeményebb gyémánt, olyan acélossá vált férfiasságom. Mint a leghatalmasabb
földalatti katlanba szorult, de már közvetlenül a kitörés előtt fortyogó
lávafolyam. Előbb szép lassan, majd egyre gyorsulva tört fel bennem a gyönyör
magmája. Eszeveszett iramban száguldottak a kilövellni akaró, forró
szerelemcseppek a felettem rugózó öl felé. Az igéző lány megérezte a feltörő
vágy őrült gerjedelmét és még az addigiaknál is mámorítóabban lejtette rituális
táncát, hogy a földi gyönyörök kertje véglegesen magába rejthesse a belőlem
előtörő magvakat. Érzéki remegéssel adta tudtul a barlangos test, hogy épp
beteljesül a hőn kívánt vágy, örömforrásul mindkettőnknek. Igen, ez a
feledhetetlen érzés kell nekem! Hozzá ilyen eszményi barátnő, akivel kész öröm
áttáncolni az egész életet! A forró és kemény hímvessző még sokáig remegett,
dús folyama alig akart kiapadni. A szőke lány arcát bársonyos pír tette még
hamvasabbá, kezével szerelmesen simította végig testemet. A másik két lány is
tiszta szívből örült szerelmünk eszményi beteljesedésének: láttam azt boldog
arcukon.
Éreztem, hogy egy
merő forró latyak vagyok. Önkéntelenül is a pizsamanadrág kidomborodó részéhez
nyúltam: a vastag frottír csupa nedvesség volt. Mi van? Mi történt? Hol vagyok?
A mámortól még teljesen kába volt a fejem: időbe tellett, míg visszazökkentem a
szomorú valóságba. Igen, már tudom! A klinikán vagyok, az ágyamban hanyatt fekszem.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a folyosóról beszűrődik két beteg és az
éjszakás nővér beszélgetése. De hol vannak azok a szerelemre csábító
tünemények? Hát azok bizony álomország meseszép paradicsomában maradtak: nem
jöttek át a lehangoló valóságba. Hű, pedig milyen élvezetes volt velük, de
legfőként a szerelem vulkanikus táncát járó lánnyal! A fene
egye meg, merő ondó lett a nadrágom. Ráadásul nemhogy másik pizsamám, de még
köntösöm sincs a kórházban. Hogyan megyek így ki a mosdóba? A nadrágom elülső
részén biztosan átütött a bőséges magömlés nedves foltja. Kényszeredetten
felültem. Vaktában kotorászó lábammal csak nagy sokára találtam rá a fekhely
alatt lapuló papucsra. A fotel háttámlájáról elvettem a törülközőt, amit magam
elé tartva indultam a kórterem ajtaja felé. A folyosón odaköszöntem az éjjeli
baglyoknak.