Holnap is — ahol nincs semmi sem
Már az is érdekes, ahogyan Ciprusra kerültünk. Általánosban tanultam utoljára földrajzot, és bár a térképet gyakran lapozgattam, de ötven év alatt sok minden kiröppent a fejemből. Így voltam ezzel a szigetország pontos helyével kapcsolatban is. Nem volt más, elő a félretett térképpel. Kisebb győzködést követően, feleségem elfogadta úti célnak. Azóta kedvenc országává vált. Ahogy lakonikusan szokta mondogatni: nincs ott semmi sem, de akár már holnap is indulhatunk, mert mindig jól érzem magam ott.
Aki Ciprusra vetődik, hamar szembesül a ciprióták és a macskák közötti megbonthatatlan barátsággal. A kóbor macskákat országszerte etetik, itatják. Mi húzódhat meg a háttérben? 2004 áprilisában az egykori kőkorszaki település temetőjében feltárt sírban, az emberi maradvány mellett macska csontjaira is találtak a régészek. Ez lett a legrégebbi bizonyíték a macska háziállatként tartására. A másik verzió, vagy éppen ráerősítés, hogy mivel számos mérges kígyó élt a tájon, az egyik uralkodó családtagja ezer egérűzőt hozatott be. Ha a kígyót a macska megkarmolja, bőre nem gyógyul be, és elpusztul.
Lárnaka az ország legrégebb óta lakott városa. Ciprus más ókori településeihez képest, amelyeket elhagytak a lakosaik, a hatezer évvel ezelőtti alapításától kezdődően ma is ugyanott létezik. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy az eltelt idő alatt folyamatosan lakták-e. Amennyiben igen, akkor a Szíriában található ugyanolyan idős Aleppóval vált válnak vetve, versenyben lehetnek a Föld legrégebb óta folyamatosan lakott település címéért.
A tengerparti sétánytól pár utcával beljebb, turista számára ideális helyen szálltunk meg Katival. A helyi és távolsági buszok, valamint a hajókikötő is sétatávolságban. A szállás kiválasztásakor mindig alapfontosságú szempont a központi elhelyezkedés. Vajon mi van ott, ahol állítólag nincs semmi sem?
Utazásunk tervezésekor nem figyeltünk oda, hogy az ortodox húsvét napjai közelednek. Ebből kisebb kavar támadt, mert a Szent Lázár-templomot és a Hala Szultán Tekkesi-t vasárnap zárva találtuk. Másodjára, immár helyismerettel felvértezve keltünk útra. A tengerparti sétány közelében, régi építésű házakkal körbevett kisebb téren áll az árkádos kialakítású Szent Lázár-templom. A kihangosított misét eleinte az utcáról követtük figyelemmel, majd beljebb kerültünk. Az oltár felett három-négy sorban festett ikonok. Érdekes a hely története. A város első püspöke az a Szent Lázár volt, akit Jézus az Újszövetség szerint feltámasztott. Lázár Krisztus után 45–63 között töltötte be a püspöki tisztet. Halála után itt, az altemplomban lett eltemetve. 890-ben megtalálták földi maradványát. Később Konstantinápolyba szállították, ahonnan Marseille-be került. Így ma a templom altemplomában csak az üres szarkofág tekinthető meg. A húsvét hétfőt követő körmenetet végignéztük. Jóformán csak idősek vonultak.
Második alkalommal jóval messzebbre
igyekeztünk a szállástól. A XVIII. századi vízvezetékrendszer jelentős
régészeti emlék. A Limassol felé vezető autópálya közelében családi házas környezet
szélében találtunk rá. 1745-ben kezdték építeni az oszmánok, hogy javítsák a
város vízellátását, és egészen 1939-ig üzemelt. Kedvelem a számokat. A fehér
bottal és arasszal lemért boltív magassága közel négy méter, a két egymást
követő lábazat közötti távolság ugyanannyi. A tartóoszlopok tetejében vezető
csatorna külső szélessége