() HOBBI — Szeretem a kihívásokat (2023.)

Madeira közismert a lankadatlan szélviharokról. A légáramot nem kedveli a mikrofon, könnyebb lesz a hátizsák, a szálláson hagytam a felvevőt. Egy Krisztus szobor miatt keltünk útra, onnan lesétáltunk az óceánpartra. Semmilyen meglepetés nem ért minket, a parton kő kőhátán. Kézen fogva óvatosan leegyensúlyoztuk magunkat a víz szélébe. A szélmentes parton a hullámok maguk előtt öklömnyi nagyságú köveket görgettek, egymásnak koppanó hangjuk hallatán arcom halottfehérré vált. Hogy ott akkor mit gondoltam magamban, azt hagyjuk.

Másnapra nem volt előre eltervezett programunk. Kisebb sakkozás után, szállásunkhoz közeli üdülőváros felkeresésére indultunk. A mólót olyan erővel kapta telibe a tajték, hogy a vízoszlop teteje öt méter magasban végződött. A sétányon haladva olykor száz kilométer sebességű széllökés taszított hátba minket. Ebből sem lesz énekes halott gondolattal sétáltam tovább. Már-már a korzó végéhez érkeztünk, amikor a távolból meghallottam a hullámok görgette kövek eltéveszthetetlen zörejét. Terepfelmérésbe kezdtünk. Feleségem elmondásából megtudtam, az egy méter magas sétány víz felé eső oldala mellett nádas burjánzik. Fejemben hamar összeállt a kép. Lementünk a sétány szélébe. Leültem a köves földre. Jobbról a sétány magasa falazott, hátulról a kezemben tartott kínai esernyő szélárnyékolt, balról a zúgó nádas sietett a segítségemre. Az itt rögzített felvétel igazi értékét, a kitettség magas foka tette igazán értékessé. Az előző napon ideális feltételek mellett meseszép hangképet rögzíthettem volna. Annak is meg lett volna a maga értéke.