152. HIHETETLEN – nem kispályás (1982)

Kijöttünk a Rudas gyógyfürdőből a haverral, és az Erzsébet híd tövében felszálltunk a Moszkva tér felé közlekedő, három kocsiból álló UV villamos elülső motorkocsijába. A keskeny középső ajtóval szemben megálltunk. Alig indult ki a villamos a megállóból, egy férfi odaállt a leszállás oldalon lévő ajtóhoz, azzal félig szembefordult, és nadrágja lehúzott slicce mögül egy kolbászhoz hasonló rudat előhúzott. Bár a rajta lévő kabát valamennyit takart a beinduló verébhajszából, de még így is eléggé feltűnő volt. Az egyik hölgy utas rögvest előresietett a villamosvezetőhöz, és szóvá tette a kézügyességével kérkedő utas mutatványát.

Közeledtünk egy, a történet szempontjából meghatározó jelentőségű szakaszhoz: a villamospálya egyenes irányú vonalvezetése egy helyen röviden megtörve kitér jobbra, majd ismét egyenesen folytatódik tovább. Meglepve vettük tudomásul, hogy a villamos középső, keskeny ajtaja menet közben egyszer csak feltárult, oldalvást egyet ránt a jármű, a magával elfoglalt utas a villamosból a füves területre repül, majd a robogó villamos ajtaja becsukódik. Majdnem megpusztultunk a röhögéstől. A Moszkva téren leszálltunk az ott rövid ideig várakozó járműről, és túljutva az elülső motorkocsin, kaján mosoly kíséretében intettem a nem semmi vezetőnek.

Időközben elköltöztem otthonról, és egy körfolyosós házban laktam. A gang adta lehetőség tálcán kínálja az emeleten lakó emberek összeismerkedésének lehetőségét. Az egyik lakótárshoz bejáratos lettem. Löktük a szót, szóba került mindenféle. Szívesen mesélt a régi munkájáról, amit nagyon szeretett, mégis váltott. Csupa fülként hallgattam az újabb történetet, és a múltból elkezdett valami derengeni. Mikor befejezte a mondókáját, mosolyogva megszólaltam:

– Azon a villamoson mi is ott voltunk a haverral! – meglepetten nézett rám. – A visszafelé úton láttad-e a fickót?

– Nem! – felelte természetes nyíltsággal, majd hozzátette: – Mielőtt a villamossal megérkeztem volna a kitérőhöz, egy lámpaoszlopot figyelembe kellett venni, nehogy nekivágódjon a hamarosan repülő kedves utas.