152. HIHETETLEN —
nem kispályás (1982.)
Kijöttünk a Rudas
gyógyfürdőből a haverral, és az Erzsébet híd tövében felszálltunk a Moszkva tér
felé közlekedő, három kocsiból álló UV villamos elülső motorkocsijába. A
keskeny középső ajtóval szemben megálltunk. Alig indult ki a villamos a
megállóból, egy férfi odaállt a leszállás oldalon lévő ajtóhoz, azzal félig
szembefordult, és nadrágja lehúzott slicce mögül egy kolbászhoz hasonló rudat
előhúzott. Bár a rajta lévő kabát valamennyit takart a beinduló verébhajszából,
de még így is eléggé feltűnő volt. Az egyik hölgy utas rögvest előresietett a
villamosvezetőhöz, és szóvá tette, a kézügyességével kérkedő utas mutatványát.
Közeledtünk egy, a
történet szempontjából meghatározó jelentőségű szakaszhoz: a villamos pálya
egyenes irányú vonalvezetése egy helyen röviden megtörve kitér jobbra, majd
ismét egyenesen továbbfolytatódik. Meglepve vettük tudomásul, hogy a villamos
középső, keskeny ajtaja menet közben egyszer csak feltárult, oldalvást egyet
ránt a jármű, a magával elfoglalt utas a villamosból a füves térségbe kirepül,
majd a robogó villamos ajtaja becsukódik. Majdnem megpusztultunk a röhögéstől.
A Moszkva téren leszálltunk az ott rövid ideig várakozó járműről, és túljutva
az elülső motorkocsin, kaján mosoly kíséretében intettem a nem semmi vezetőnek.
Időközben
elköltöztem otthonról, és egy körfolyosós házban laktam. A gang adta lehetőség
tálcán kínálja az emeleten lakó emberek összeismerkedésének lehetőségét. Az
egyik lakótárshoz bejáratos lettem. Löktük a szót, szóba került mindenféle.
Szívesen mesélt a régi munkájáról, amit nagyon szeretett, mégis váltott. Csupa
fülként hallgattam az újabb történetet, és a múltból elkezdett valami
derengeni. Mikor befejezte a mondókáját, mosolyogva megszólaltam:
— Azon a villamoson mi is ott voltunk a haverral! Meglepetten nézett
rám.
— A visszafelé úton, láttad-e a fickót?
— Nem! — felelte természetes nyíltsággal, majd hozzátette:
— Mielőtt a
villamossal megérkeztem volna a kitérőhöz, egy lámpaoszlopot figyelembe kellett
venni, nehogy nekivágódjon a hamarosan repülő kedves utas.