Hiánya lett az élmény — rezervátumország

A búrok (hollandok) által alapított Pretoria és az angolok által létrehozott Johannesburg következett a sorban. Ma már nem Pretoria az ország egyedüli fővárosa, hanem Bloemfonteinnel és Fokvárossal osztozva. Az ideérkező turisták tisztában vannak vele, hogy közbiztonság szempontjából a világ egyik legveszélyesebb országában tartózkodnak. Pretoria belvárosa olyan, mint más hasonló nagyságú európai város huszadik század elejei polgári környezete. Igaz, az utcákon négy fehér turistától eltekintve, csak feketék. A lakóházak aljában üzletek. Az utcák tiszták. A buszból biztonságosnak tűnik a település. De itt és a további általunk felkeresett városokban is, nem vagy csak szűken behatárolt területen mozogva lehetett szétnézni egyénileg. Az utcákon át tartó kötetlen bolyongás hiánya lett a városnézés élmény. Meglehetősen nehéz értelmezni, felfogni. Felismerése viszont emberileg gazdagított. Elsősorban a közbiztonságot kívánja javítani a polgármester. A belvárosba vissza szeretné csalogatni a fehéreket. Közismert, hogy az apartheid idejében a városszéli gettókba kitelepítették a feketéket. Megszűnésével fokozatosan visszaszállingóztak a belső területekre. Elfoglalták az országot váltó — elsősorban Ausztráliába és Kanadába távozó — fehérek ingatlanjait. Netán albérletet kerestek maguknak , amelyet nem fizettek, és lelakták. A nincstelenségből való kitörés lehetőségétől elzárt feketék többsége továbbra is a mának él. A szocializáltság teljes hiányában a jövőben alig képes gondolkodni. Persze ma már akadnak jómódú feketék is. Többségük a korrupció ingatag létráján kapaszkodott fel mai élethelyzetébe. Napjainkban nem a bőrszín különbözteti meg az ország lakóit egymástól, hanem a rendelkezésükre álló pénzösszeg nagysága. De mint közismert, mindennek meg van az ellenpárja. A szegény fekete prédája a tehetős ember java. A világon a gyilkosságnak leginkább kitett csoportja bőrszíntől függetlenül a helyi farmerek, akiket gyakran több órás kínzást követően mészárolnak le. Százezer farmerre évente háromszáztizenhárom tragédia jut. Az egyik farmon a nyugdíjas korú gazdálkodó házaspárt az általuk alkalmazott feketék tették el láb alól, miután a szülőpár gyermeke a kért váltságdíjat nem volt képes előteremteni. A polgárok egy rejtett, hadüzenet nélküli háborúban élnek. A hivatalos statisztikák szerint, évente mintegy ötvenezer embert gyilkolnak meg, de a valós adat ennek duplája lehet.