Vidám napot / hiány...,

Érdemes-e mindenről tudni?

Eleinte mindegyikőnkben ott buzog a mindenről tudni vágyás óhaja. Az idő múlásával azonban, kiben-kiben egymástól eltérő mértékben alakulhat ez a szándék. Ma már én sem kapaszkodom tíz körömmel az újabb és újabb újságok után.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nem mesébe illő történet. A királyi vár közvetlen közelében lakott egy három gyermekes család. A papa nem volt király, a felesége pedig sem királyné vagy királynő. Ilyenformán — a népmesék íratlan szabályai szerint valóan — szerencse próbálás céljából a szülői lakot nem kellett egyik gyereknek sem elhagynia. Éltek-éldegéltek csendesen. A csemeték még gyermeknek számítódtak, de a felnőtt élet egy s más dolgát már sejtették. Feltűnt nekik, hogy nem nagy étkű édesanyjuk hasa mintha kissé meggömbölyödött volna. Csendesen figyelték a fejleményeket, és talán beszélgethettek is egymás között róla.

Egyik éjjel arra ébredtek fel, hogy a közelben röviden felsír egy gyenge hangocska. Jól tudták, megérkezett közéjük a negyedik testvér. De hamarosan nyílt az egyik ajtó, majd csukódott. A testvérükkel nem találkozhattak soha sem.

Talán én vagyok az egyetlen egy kívülálló, akinek ismerete lehet erről a sajnálatos esetről. Tudom, a három ma már nyugdíjas korú testvér, egy egész életre szóló, begyógyíthatatlan, mély lelki sebet visel, a negyedik testvér hiánya miatt.