() HAVAS PÁLMAFÁK ALATT LEGELÉSZŐ LOVAK — óriási (2020.)

Georgia második legnépesebb városában, Kutaiszi belvárosában az épületek homlokzatai kifogástalan állapotúak, de a kapun belépve az udvarban teljesen más környezet fogadja a vándort. Egy ilyen autentikus helyen szálltunk meg, a párommal. A nulla Celsius fok körüli hőmérséklet ellenére a házigazda órák óta nyitva tartott ajtóval várt ránk. Beljebb kerültünk. Bezárult az ajtó, a tok és a fal között ujjnyi rés szolgálta a szellőzést. Lángra kapott az egyetlen egy viharvert gázkonvektor, megpróbálkozott a lehetetlennel. Este a városnézésből hazatérve azon lamentáltam hosszasan, vajon milyen öltözékben lenne érdemes ágyba bújni? Lábamról lehúztam a bakancsot, és úgy, ahogy voltam, elfészkeltem magam a paplan alatt: a feleségem azóta is mindig elneveti magát, ha eszébe jut. Ami igaz, az igaz, éjszaka nem fáztam. Három napba is beletelt, mire a földszinten lévő lakás annyira átmelegedett, hogy a tusoló alá merészkedtünk. Nem bántuk meg a spártai viszonyokat, sőt! Az utolsó napra kellemesen felmelegedett a lakás. Jöhetett a következő kuncsaft, és a tárt ajtó.

A Martvili és az Okatse kanyon között a régi időkre utaló jelenet szemtanúi lehettünk. Kiskamasz kezében bottal haladt elöl, utána két járomba fogott tehén ballagott maguk után szekeret vontatva, a sort a gyermek öregapja zárta, meghajolt hátán rőzsét cipelve. Kutaisziben is észleltük a ballagó idő jeleit. A város fedett, de oldalfal nélküli piacán, egy idős néni sámlin üldögélve próbálta eladni a mellette ücsörgő tyúkocskát. A város sugárútjától száz méter távolságban, amikor a Bagrati székesegyháztól ereszkedtünk a központ felé, egy idős, kezében botot tartó bácsi két tehenet hajtott maga előtt. De másféle meglepetés is ért minket. Vajon havas, esős időben hol húzhatják meg magukat a város, fülükben sárga műanyag bilétát viselő kóbor ebei? Az első

másfél nap után eleredt a hó, mely rövidesen latyakká olvadt, és ez így ismétlődött mindvégig. Először egy teázó elé került ki a kutyaház, később másutt is találkoztunk ilyen, mifelénk ismeretlen jelenséggel. A város tele van égbeszökő pálmafákkal. Ez a szubtrópusi időjárásnak tudható be. Hólepte pálmafák egymásutánban, ritka látvány a világban. Szombaton hajnali négyre kértünk taxit. A japán jobbkormányos csoda olyan picinyke volt, hogy az első és hátsó ülések között alig húsz centi a távolság. Indultunk a repülőtérre. A sugárút kétszer kétsávos, melyet szélesebb földsáv oszt ketté, melyből kilométer hosszasan pálmafák nőttek ki. Párom figyelmességének köszönhető, hogy észrevette a havas pálmafák alatt legelésző két, nyeregtől, zablától és gazdától mentes, pőre lovat.