10. Havas pálmafák alatt — Kutaiszi (2020)
Kutaiszi Építő Dávid légikikötőjének irányítótornya
magasság szempontjából
A közel 60 kilométerre lévő Martvili kanyonhoz
tartottunk. Szegényes falvak mellett suhantunk el. Szürkület után a
közvilágítás hiányában, beleolvadnak az éjszakába. Bevillant a reptérről a
városba vezető út közben látott, bennünk mulatságot keltő háromszög alakú
közlekedési tábla értelme, amelynek közepén szarvasmarha volt látható. Az
országút szélében legelésző tehenek, sertések és libák igazolták vissza. A
következő faluban hirtelen fékezésre kényszerült a sofőr. Az úttesten sertés
futott át. A későbbiekben mások az országút közepén ráérősen nézelődő
szarvasmarha kerülgetéséről számoltak be. Másra is felfigyeltünk. Számtalan
embermagasságú kereszt szegélyezte az országutat. Hajnalban a reptérről a
városba utazva tapasztaltuk, egy részüket éjszaka kivilágították. Kevesebbjüket
kék fénnyel, többségüket fehérrel. Hamar eltelt az idő
nézelődéssel, megérkeztünk. A Martvili kanyon bejárható területe nem
számottevő. A csónakázásra kijelölt tavacskában a mélyebb részeken, februárban
derékig érhetett a víz. Lanyha evezőcsapásokkal alig 10 perc a vízi út hossza.
A nem létező élményért busásan kell fizetni. A másik látványosság, a
zabolázatlan paripa sebességével vágtató hegyi folyó, mely a sziklába vájt
mederben fodrozódott, időnként több emeletnyi mélységbe zuhant. A környezet
szépsége ámulatba ejtő. Ennek ellenére, kissé csalódottan távoztunk. Életre
szóló emléknek megmarad bennünk a következő kép. A Martvili és az Okatse kanyon
között gurultunk az éltes személyautóval, amikor a régi korokat megidéző
filmekből is jól ismert jelenet elevenedett meg az út szélében. Kezében bottal
kiskamasz haladt elől, 2 járomba fogott tehén ballagott utána, leghátul a gyermek
öregapja, meghajolt hátán rőzsével zárta a sort. Az ilyen múltidéző élmények
mindig megszépítik a napomat. Az Okatse kanyon is megért egy fejcsóválást.
Havassá vált a táj. Egyre meredekebb úton haladtunk hegynek felfelé, a bennünk
előzetesen jelentős élménynek gondolt nemzeti park felé. Megváltottuk a
belépőket, de azt nem előzte meg a helyénvaló tájékoztatás, hogy a bejárattól 7
kilométerre lévő vízesés, a lefagyott erdei út járhatatlansága miatt gyalogosan
nem megközelíthető. Erről a minket fuvarozó embertől kaptunk tájékoztatást,
miután elhagytuk a pénztárt, ahol tényleges jegyet nem is nyomtak a kezünkbe.
Jég ide, jég oda, nekivágtunk a rengetegnek. Itt-ott faágról lecsüngő arasznyi
jégcsap, neszező csermelyek. Jobbra a távolban frissen felhúzott lakóház,
mellette autó. Egyre meredekebb, lépcsőkkel tagolt csúszós lejtmenet
következett. A mezsgye szélében kapaszkodásra alkalmas, igaz néha kissé ingatag
fakorlát, mely ezúttal jól jött. Végétől, amíg a szem ellát, tükörjég. A 7
kilométerből 5 hátra volt még, de feladtuk. A távolban a fák között néha
felzúgott a szél. Legalább ennyi. Adaléknak annyit mindehhez, hogy a nemzeti
park bejárata előtt összeakadtunk egy fickóval, aki terepjárójával horror
összegért elfuvarozott volna minket, az onnan 10 kilométerre lévő vízeséshez.
Hazafelé tartva, a Kutaiszi repülőtéren pécsi fiatalembertől megtudtuk, hogy
barátjával befizettek erre az útra – meseszépnek írták le a téli tájban eléjük
táruló vízesést — de a visszafelé úton, a terepjáró tankjából kifogyott az
üzemanyag. Hosszabb idő elteltével egy másik autó vezetője az orránál tovább
nem látó pancsert kisegítette, és csak ekkor indulhattak tovább.
A Kutaiszit kettészelő Rioni folyó
Kegyes volt hozzánk az időjárás, mert másfél napon át
nem esett. A 33-as marsrutkával mintegy 10 kilométerre tartottunk. A Gelati
kolostor Grúzia aranykorában épült, amikor politikailag és gazdaságilag is
ereje teljében volt. 1106-ban alapította Dávid király, melyet a 14. századig
újabb épületekkel bővítettek, de ezután hanyatlásnak indult az ország. Falai
között számos grúz uralkodót temettek el, köztük 4. Dávidot, Tamar királynőt (a
krónikása szerint) és 3. Bagratot. A kolostor Kutaiszitől északkeletre, erdő
borította dombtetőn áll. Kőfal veszi körbe. Központjában a Dávid által
alapított Áldott Szűz templom, melyet két oldalról, a Szent Györgynek és a 2
szintes, Szent Miklósnak szentelt templom fog közre. A 13. században készül kis méretű Szent Miklós templom tervezője szokatlan
megoldást alkalmazott. A 2 szintes épület alsó része minden oldalról nyitott,
belsejébe egy-egy boltív alatt juthatunk be. A második szint sokszögű.
Kupolával fedett templomterébe kőlépcső vezet fel. A főtemplom déli kapujában a
küszöb alatt található Dávid király sírja. Keresztényi alázattól vezérelve
végakaratában azért rendelkezett így, hogy a látogatók tapossanak a sírján.
Vallásosak a georgiaiak. Láttuk, ahogy a marsrutka vezetője az egyik szent kép
előtt keresztet vetett, hogy utána menetrend szerinti járatával
visszaindulhasson a városba. Mi is elindultunk a kolostor előtt várakozó
kisbuszhoz, ahol visszaköszönt a jelen. Szedett-vedett tákolmány alól kegytárgyakat
árusító, vékonyan öltözött idős nénike pillogott ki, miközben kezeit fázósan
összedörzsölte.
Ekkor már nem csak a jótét lélek tett így, hanem
Kutaiszi számos polgára is. Többek között azok a Kamaz típusú hókotróvezetők
is, akiknek az egyre sűrűbben hulló fehér csillámok munkát biztosítottak. A
hórukkemberek is összedörzsölték tenyerüket, igaz ők már a hideg miatt, akik
kezükbe hólapátot ragadva takarították a város havas köztereit. A főtéren a
járda és az úttest tövében vízelvezető árok lett volna hivatott, a nagyobb
mennyiségű csapadék befogadására és elvezetésére, de nyugtával dicsérjük a
napot. Az emberek többsége, nem véletlenül, lábára gumicsizmát, vagy cipőjére
kalucsnit húzott. De az élet nem áll meg a havazástól, fagytól. Ékes bizonyíték
erre a főtér látványos szökőkútja, melyből megállás nélkül tört fel a vízsugár.
Nyáron
Nézzünk szét a kereskedelem frontján. Gyermekkorom
falun töltött nyarainak emlékét villantotta fel a kimérve kapható cukorka, és a
szálanként megvásárolható cigaretta. A fedett, de oldalfal nélküli központi
piacon, egy szem tyúkocskáját árulta a sámliján ücsörgő nénike. Sokféle mag és
fűszer is gazdagította a kínálatot. Az árubőségre nem lehetett panasz.
Vásároltunk hachapuri lepényt, de semmi pozitívum. Arrébb fagyasztott khinkalit
szereztünk be. A kifőzés után csak a felét fogyasztottuk el, a többit a
hűtőszekrényben otthagytuk a szállásadónak. Visszakanyarodva a piacra,
megkóstoltuk a szőlőlébe mártott diót, mely szintén híressége a georgiai
gasztronómiának. Nos, ennek sem lettünk a hívei. Ezek után már jobban
odafigyeltünk, a figyelni valóra. De mások is árgus szemekkel vizslattak.
Leginkább a bolti eladók az üzletbe betérő vevőre. Ezt nem lehetett nem
észrevenni. Mindenki gyanús, aki mozog. Meglepetéssel tapasztalhattuk, hogy a
hazai árakhoz képest drágán adják a tejtermékeket. Találtunk 6 százalékos
zsírtartalmút, amely megfelel a tőgyből húzott tehéntej zsírtartalmának. Ezen
meglepődtem. Vidéken is sok a szarvasmarha, de nem csak ott. Pár napja a város
sugárútjától
Ismerkedjünk meg a 11. században épült Bagrati
székesegyházzal, melynek hivatalos elnevezése, Istenanya elszenderedése
székesegyház. A grúz ortodox egyház anyatemplomának szánt katedrális építését
3. Bagrat király, az egységes Grúz Királyság első uralkodója rendelte el. Az
északi fal felirata szerint, építését 1003-ban kezdték el. 1691-ben megszállták
Grúziát a törökök, és felrobbantották a katedrálist. A déli és a nyugati
melléképületek, a 19. század végéig többé-kevésbé épen maradtak. A főépület elkészülte után az északnyugati saroknál 3 szintes torony
épült. Minden emelete egyetlen helyiségből áll, amelyekbe tűzhelyet és fali
fülkéket építettek. Itt feltehetően a város püspöke lakott. A Gelati kolostor
és ez is, puritánságukkal jeleskedtek. A székesegyház egyik sarkában beöltözött
fiatalember térdepelt. Gyors egymásutánban pár mondatból álló, monoton
imaszöveget malmozott elő magából. Ki tudja, hogy vállalásából fakadóan,
naponta hányszor darálta el a szöveget, és hány napon, héten vagy hónapon át
tartóan. A templom padlószintjében a betekintő ablak alatt, régészeti emlékek
láthatók. Véletlenül ráléphettem, mert a szent szöveget malmozó fiatalember
kezével jelezte Katinak, hogy rossz helyen állok. A hatalmas belső tér
akusztikája elismerésre méltó. Nem csak a vastag fakapu becsapódásának
visszhangzó döngése nyűgözött le, hanem a kopogó cipőké és a tüsszentéseké is.
Emiatt kétszer is megfordultunk az épületben. Második látogatásunk után
távozóban voltunk. BMW terepjáróval fiatalos kinézetű egyházi személy érkezett
a székesegyházhoz. Aligha a fájós lába miatt kerítették a feneke alá. A havas
és csúszós úton kezemben fehér bottal, a főtértől a székesegyházig gond nélkül
feljutottam. Hegymászó felszerelés nem volt nálam. Eszembe jutott a Gelati
kolostor előtt, a tenyerét fázósan összedörzsölő, kegytárgyakat árusító nénike.
Immár félig-meddig hitelt érdemlően tudhatjuk, hogy
hol lakott a város püspöke anno. Most megismerjük, hogy havas, esős időben, hol
húzhatják meg magukat a város, fülükben sárga műanyagbilétát viselő kóbor ebei.
Az első másfél nap után eleredt a hó, mely rövidesen latyakká olvadt és ez így
ismétlődött az utolsó napig. Először vendégtől üres teázó elé került ki a
tetszetős külsejű kutyaház, később másutt is találkoztunk ilyen, mifelénk
ismeretlen népszokással. Megmondom az őszintét, elképedtem rajta. Minden
tiszteletem azoké, akik nem csak gondolnak ilyesmire, hanem meg is cselekszik.
A jómódú, tehát nem kóbor ebek, fülükben nem viselnek sárga bilétát. Más
újdonság is szembejött velünk: „Ahol a papok táncolnak” – szokták mondani
mifelénk. . Nos, mint sugalltam már, ez a mondás ráillik a város
házainak frontjára. Csak hát a belső udvarok. Azok már a szovjethatalom
hőskorát idézik. Annak ellenére is, hogy ahogy tudják, úgy foltozzák a
tulajdonosok. A közszolgáltató cégek a gázt és a vizet is föld feletti
vezetéken szállítják a megrendelőhöz. Az előbbi sárga színű, míg a másik fehér.
A vízvezetéken meglepődtem, mert mínuszokat mutatott a hőmérő. De a városra
jellemző nagy fokú tisztaság is hatott ránk.
Szerettünk volna a georgiai vasúttal valahova elutazva országot látni. 2
vasútállomása van a megyeszékhelynek. Előbb oda tartottunk terepszemlére,
amelyet városi al-pályaudvarnak gondoltunk. A modern épületben még annyira sem
szállingóztak az utasok, mint kint a ritkuló hópelyhek. Innen indultak a
nagyobb városokba közlekedő járatok, mint például Tbiliszibe. A menetrendet
silabizálva ismertük fel, hogy naponta egy vonalon 2 vonatpár közlekedik. A
kifüggesztett könnyen áttekinthető menetrenden olyan viszonylatot kerestünk,
melynek rövid a menetideje. Találtunk egyet, amely nem innen az 1-es számú
pályaudvarról indult, hanem a 2-esről. Mivel az a távolsági buszvégállomásnál
várta az utasokat, úgy gondoltuk joggal, az lehet a főpályaudvar. Másnap kora
reggel érkeztünk oda. Váróterme, de még pénztára sem volt. Hiába kérdeztük a
szolgálattevőtől, hogy mikor indul vissza a külső végállomásról a kiszemelt
vonat. Értetlenkedett. Begördült az egy személykocsiból álló, villanyvontatású
szerelvény. Öten leszálltak róla, velünk együtt hárman meg fel. Nagy nehezen
megtudtuk a kalauztól, hogy a külső végállomásról 5 órás várakozást követően
fog visszaindulni. Mielőtt kigördülhetett volna a szerelvény, gyorsan
leugrottunk róla. Az eset slusszpoénja, hogy az egy szem vagonban jegyárusító automata
üzemelt. A városközpontból a Rioni folyó túloldalán magasodó dombra állókabinos
felvonó közlekedik, ahol a Bagrati székesegyház is található. Hogy hol ér véget
a drótkötélpálya, egyik kommentben sem volt olvasható. A helybeli rózsadombi
csavargásainknak köszönhetően, rátaláltunk a drótkötél végére. A Bagratiból
ereszkedtünk alá, balkanyar, építkezés megkerülése és már bent voltunk a téli
álmát alvó vidámparkban. Tetőzet alatt pihent a hagyományos és az elektromos
üzemeltetésű dodzsem, viszont ázott az óriáskerék és a körhinta. Engem
pozitíven érintett a csend, a tetszhalott állapot. Valamiért szép volt. A park
belső végében bukkantunk rá a drótfelvonó felső végállomására. A fent várakozó
kabin ajtaja tárva-nyitva.
Odafent nem figyeltem meg, hogy a dodzsemek
jobbkormányosak voltak-e. Szombat hajnali négyre kértünk taxit. A japán jobb
kormányos csoda olyan picinyke volt, hogy az első és a hátsó ülések között alig