Vidám napot / határmezsgye...,

A láthatatlan erkölcsi vonal.

Munkából hazajőve karácsonyi vásárra fájt a foga a páromnak. Bár kissé összefagyva állt előttem — a kinti mínuszok miatt — következetes maradt önmagához. Sanda mosollyal beadtam a derekamat

A Deák tér lett a célpont. Most talán hagynám is, hogy mi a véleményem erről az év végi lélek felkorbácsolásról, de annyit csak hozzátennék: semmilyen köze nincs a lényeghez. Vagy húsz egyen bódé jelentette a fővárosi csúcshelyet. Látványos fényjátékok próbálták a hely fontosságát kiemelni. Nagyjából minden egyes pavilonra jutott egy-egy érdeklődő: hétköznap, 18 óra. Az eladók fagyos mosollyal fordultak az arra kóválygók felé. Egy-két áruda kínálatától eltekintve, bóvli portékák sorakoztak egymásutánban. A város fénypontját az ocsútól csak egy paraszthajszál választotta el. Mivel egykor kereskedőnek tanultam, elgondolkodtam rajta, hogy ebből a semmi forgalomból hogyan lehet a feltehetően borsos bérleti díjon túl valamennyi hasznot kitermelni? Vagy a szent ünnep oltárán egy-két pénzmosó is elfér: egykor a kufárokat valaki kipaterolta a templomból.

Mivel szóba hoztam a templomot, a közelben található a Bazilika. Többféle kulturális eseménynek is teret nyújt, ez a hitéletet szolgáló hely. Én az egyházi zenéken kívül — orgona, gregorián, egyházi kórus művek stb. — más stílusnak a beengedését szintén helytelenítem. Tudom, ellene kőkemény érvek szólnak: reklám, bevétel. 

Most jutott eszembe egy jelenleg még nem létező portéka: a talpára állított világ! — ezt kéne közkinccsé tenni, ingyen.