73. HANGTALANUL – defekt (2000)

A második látásvesztés utáni ismerkedés időszaka. A hölggyel a lakásomon beszélgettünk. Én a kanapén ültem, ő balra tőlem az ablakkal szemben. Arról meséltem éppen, hogy a lakást magam takarítom. Miután elhallgattam, a partnerjelölt hangtalanul felállt a fotelből, és tőlem másfél méterrel velem párhuzamosan az ablakhoz sétált. Ott lehajolt, és a függőleges fűtőcsövek aljában kezével szétnézett. Utána visszaült a helyére, és az észrevétlenségben maradás magabiztosságával folytatta a beszélgetést. Ebben a pillanatban tisztában voltam vele, nem fogok találkozni vele máskor.

A nem látó ember élethelyzetével másként is vissza lehet élni. Nagyobb társaság, pereg az emberek nyelve. Valaki olyat kezd el mesélni, melyet egy másik jelenlévő a nem látó miatt nem akar. Hangtalanul jelez feléje. Ilyenkor a logikailag nem megmagyarázható hirtelen beálló néma csend az árulkodó jel. Volt szerencsém olyan asztaltárshoz, aki a mondókám után nagy bátran rám legyintett. Ezt nehezebb kiszűrni, de ilyenkor jellemzően hosszabb időre elnémul az asztaltársaság, mint máskülönben. Olyanra is akadt példa, hogy valaki stikkesnek mutatott a többiek előtt. Ezt bajos felismerni, ilyenkor megint a hosszas csend utalhat a láthatatlan történésre.