140. HANGORGIA —
fülbevaló fantáziaszülemény (2020.)
Barátnőmmel és a
vakvezetővel az évezredforduló táján hármasban jártuk a Visegrádi-hegységet.
Patak füves partján sétáltunk. Arra lettem figyelmes, mintha egy ponttól
kezdődően jelentősen megváltozott volna a vízfolyás hangja. Szóltam a
barátnőmnek, visszaindultunk. Rátaláltam az ominózus helyre, ujjammal egy
pontra mutattam, és megkérdeztem:
— Mit látsz ott?
Egy kisebb zúgó okozta a változást. Fenekem
alá lapos követ kerítettünk, orrom iránya éppen a miniatűr vízesés felé
mutatott. Behunytam a szemem, és negyedórán át a csodát magamba szívva,
elmélyedve élveztem. Igen, a csodát, mert valóban az volt. Hogyan is adhatnám
vissza szemléletesen? A bal fülembe a víz hangja lágy csobogással folyt bele,
míg az orrom vonalától folytatandóan jobb felé már szerény vadságú robajlással
távozott: ekkor térben és időben csak a két fülem között létezett a világ.
Mivel ettől eltekintve teljes csend vett körül, ezért a fejemben meglévő
kétféle hang teljesen kitöltötte a lényemet. Csak a bennem iramló hangok voltam
ekkor. Igazi jótékony agymosás részesévé váltam. Ilyen újszerű érzést, élményt,
ekkor tapasztaltam először. Amikor felálltam a kőről, a fejemet légiesnek
éreztem, mintha teljesen kicseréltek volna. Olyan erősen kerültem az élmény hatása
alá, hogy céltudatosan megfogalmazódott bennem: egyszer komolyabban szeretnék
foglalkozni a hangokkal.
Már régóta létezett
a hangalapú kulturális honlap, amikor második feleségemmel ellátogattunk a
Városligetben nem is olyan régen megnyitott Zeneházához. Mi másra is
figyelhettem volna fel elsőre, mint a zenélő járdára, és a különböző
hangszerekkel játszó gyerekek zenebonájára. Az újdonságként ható élmény
befogadása után máris az járt a fejemben, ezt rögzíteni kellene. Igen ám, de
addigra túl voltam a szimpla hanggyűjtés időszakán. Ha nincs konkrét hozzáadott
szellemi termék, már nem érdekel. Elindultunk az épület felé. Már a lépcsőnél tartottunk,
amikor a tudatomba váratlanul bevillant: kortárs gyermek zene. Akkor és ott nem
volt fogalmam róla, hogy mi fog kisülni belőle, de, hogy ez valamilyen
nagyszerű újnak a kezdete lesz, azt már bizton tudtam. Négy tartalom született
belőle: basszuskulcs, botfül, kortárs gyermek zene, stroboszkóp. Mivel a
honlapon további két, de más zenetartalom is elérhető, ezért azokról is
megemlékezem.
Basszus
kulcs. Versek,
verstörténetek, néha meghökkentő zenei aláfestéssel. Szabadelvű kreációk,
enyhén kortársba hajló elnevezésekkel, a tucatot kerülők számára. Klasszikus
magyar költők mellett néhány más nemzetiségű tollforgató költeménye is életre
kelt a változatos zene ágyán.
Botfül. Első
nekifutásra tizenegy hangmix, melyek, kínai, jávai, kortárs magyar és hangtál
zenékből tevődnek össze. A hangtálak felhangok
sorozatával rukkolnak elő. Nekem a „macskanyúzás” a kedvencem.
Kortárs gyermek
zene. Változatos hangmontázs sorozatról van szó. A tartalom elnevezése inkább
figyelemfelkeltő, mintsem szó szerint veendő. Az összeállítások alapjait két
közkedvelt angol bandától kölcsönöztem, melyeket - néhány kivételtől eltekintve
- saját felvételekkel kiegészítettem.
Stroboszkóp.
Akárhány vegytiszta hangot ismerünk, az itt megjelenő tartalmakban ilyenekkel aligha
találkozhatunk: ennek okára utal a tartalom megnevezése. Ránk gyakorolt
ellazító hatása miatt ellazulás, felfrissülés vár ránk.
Verkli hangmúzeum.
Kitörölhetetlen gyermekkori emlék a vasárnap délutánonként a lakótelepre két
keréken begördülő zeneszekrény. A mélyen belém ivódott dallamot, Utoljára a kilencvenes
években, a Kossuth rádió József Attila életéről szóló négyrészes összeállítás
felvezető zenéjeként hallhattam. Ez a téma sem hagyott nyugton. Többszöri
nekirugaszkodás után rátaláltam a keszthelyi lehetőségre. Nem csak a svájci
házaspár múzeumába látogattam el — itt készültek a hangfelvételek — hanem az
évenkénti utcai verkli fesztiválra is.
Zene. Legális
koncertfelvételekben gondolkodtam. Az elsőre 2008-ban adódott alkalom, a
rendszeressé váló felvételek 2012 és 2020 között készültek. Tucatnál több
helyszínen rögzítettem. Az évek során több, mint
négyszáz zenei rendezvényre látogattam el. Fő lelőhelyem a Szimpla romkocsma
lett. A koncertek jelentős része zeneileg hidegen hagyott, de mivel a hangalapú
kulturális honlapra más zenei irányultságú érdeklődők is rátalálhatnak, ezért
vállaltam be. Az évek során igazi gyöngyszemek is kerültek a fülembe, sőt olyan
elvetemült zenekar hatása alá is kerültem, akiknek zenéjét előzetesen
meghallgatva, a hátamon felállt a szőr (Halál;orgazmus
— azóta feloszlott). A koncertfelvételeknek a Covid19 járvány vetett véget. A
legutolsó elérhető változatban, a négyszáznál több felvételből csak ötven
érhető el, azok viszont CD minőségben.