Haladó fokon üzemelő — nem adhat ki

Tökéletesen sikerült kombinálni a glasgowi városi múzeum felkeresését a szakadó esővel. Miután elkezdtük a tematikus termek végigjárását, és amíg közel öt órával később vissza nem indultunk a szállásra, egyfolytában ömlött. Odabent nem csak a gazdag és változatos tárgyi emlékekkel ismerkedhettünk meg, hanem a jelen kor emberének értékorientáltságával, és életfelfogásával is. Több példa is adódott rá, vegyük sorjában. A bölcsődések csoportjában akadt babakocsiban ülő, négykézláb kavaró, terpeszállásban billegő és két lábon tipegő poronty is: mindegyikükre jutott egy-egy kísérő. Az egyik közlekedésben haladó fokon üzemelő kölyök mutatóujjával kitartóan rámutatott az előtte türelmesen álldogáló kitömött tigrisre, így hívta fel a többiek figyelmét rá. A termekben tehetségük szerint nézelődő kicsik kedvükre tehettek. Más színfoltot jelentettek a felnőttkor határán lévő Down-szindrómás csoport tagjai, akikre szintén jutott egy-egy segítő. A civil közeg is színt vallott. Lábon járó palántáját pórázon koordináló anyuka, akinek így maradt ideje a tárlók részletesebb áttekintésére: az utcán többször is szembesülhettünk ezzel a biztonságos módszerrel. De térjünk vissza a Kevingrove múzeum falai közé. Tematikus és vegyes termek sorozata két szinten: várostörténet, festmények, egyiptológia, bútorok, üvegtermékek, kitömött földi- és vízi állatok, közlekedés. Utóbbi esetében egy fotón az 1930-ban a briteknek az apartheid rezsim részére készített monumentális gőzmozdonya. Korabeli filmfelvételről nyomon lehetett követni a gőzös útját a kohótól a hajóra be- és kirakodáson át a sínre helyezésig, egészen a forgalomba állításig: húsz személyvagont két gőzmozdony közlekedtetett. Délidőben telt házas orgonakoncert vonzott be minket a nagyterembe.

Skóciai tartózkodásunk nagyobb felében, a nappali 10 Celsius fok mellett élénk nyugati szél kavart be a hőháztartásunkba: több rétegbe burkolózva sem volt melegünk. Nem így a helyiek, akiknek ruhaviselete egyenesen fogvacogtató látvány volt számunkra. A nők és a kislányok is, legtöbbször térdig érő lenge szoknyában, de gyakran miniszoknyában, harisnya nélkül. Legtöbbször könnyed cipőben vagy szandálban mezítlábasan kerültek elénk. Felső ruházatuk ennek megfelelően alakult. A csúcsmodell az a glasgowi hölgy volt, aki délután kivágott ujjú estélyi ruhában mezítláb igyekezett a sétálóutcában. Összehajtott kabátja a karján nyugodott. Tökös legények voltak a fiúk: térd körül ért a nadrágszáruk, lábuk cipőben vagy szandálban mezítláb. Felül rövid ujjú póló, legfeljebb rajta flancnak pulóver.