Gyertyát árusító automata — olyan mint Catania

Mi ejthet rabul Szicíliában? – a maffia, az Etna, netán valami más. A XX. századi Cosa nostra – fiatal siracusai hölgyinformátorom szerint már a múlté. Szél kergette esőfelhőbe rejtőzött előlünk az Etna. A sziget keleti részét, Catania tágabb környezetét jártuk be a feleségemmel.

Cataniának nincs óvárosa, Catania az óváros. Az idelátogató utazó vagy a háta közepére sem kívánja többé, vagy beleszeret. Kiemelkedő nevezetességről nem beszélhetünk, mert az igazi látnivaló a város. Jelene egyben a múltja is. Az épületeket nem felújítják, hanem renoválják. A kicserélt nyílászárók beleolvadnak a homlokzatba. A régi járdák keskenyek. A kapubejárónál az utcaszintbe belesimulnak. A három méter széles sikátorban az egymással szemben lévő lakások erkélyei szinte összeérnek. Száradó ruhák az utca fölött, az erkélyeken, de még az épület kapuja előtt a járdán is. A házak építőanyagának része a lávakő, köszönhetően a várostól látástávolságban lévő, aktív tűzhányónak. A közművek gyakran a falakon kívül futnak. A különböző termékek egy blokkban várnak bekötésre. Két olyan emberrel is találkoztunk, akik az utcán kezükben teli vizesvödörrel tartottak hazafelé. A szemét az utcán hever összegyűjtve vagy szélhátán lavírozva. A régi házakat kisebb, zárható tetejű begyűjtő autó járja. Rakterébe a szemeteszsákokat, a dobozba kitett hulladékot kézzel dobják bele a kukások. A lakótelepi házak előtt legördíthető tetejű fémtároló. Mellette helyhiány miatt száz teli szemeteszsák egyberakva. Frekventált helyen a járda szélében műanyag hulladékgyűjtő edények sorakoznak.

Az utcák után következzenek az üzletek. A főútvonalaktól eltekintve, többnyire családi boltok várják a vásárlókat. Az áruért akár 50 százalékkal többet is elkérhet a kereskedő, mint amennyit az üzletláncokban a pénztárnál hagyhatnánk érte. Meghatározó a két szabadtéri piac. A főtér mellett utcákon át nyúlóan reggeltől kora délutánig, zöldség-gyümölcs és halpiac zsibong. A legnépesebb és legelszántabb kereskedőhad szombatonként sorakozik fel. Az árak itt is drágábbak, mint a szupermarketekben. A halárusok a leghangosabbak. Halkóstoló öt euró, osztrigakóstoló három euró. Megkérik az árát. Néhány száz méterrel távolabb zsibvásár. Fél eurótól hat euróig kínálja portékáit a turkáló szekció. De akadnak vadonatúj cuccok is. Első számú árudömping a ruházat és a cipő, valamint a konyha ezernyi kelléke. Két kitelepült gyorsvarroda emelte tovább a színvonalat. Szót érdemel a mindkét piacra érvényes zárás módja. 14 óra előtt az eladásra szánt termékeket gyorsan összeszedik az árusok, és a szétszedhető pultokkal együtt bepakolják dobozos autóikba. Negyed óra. Volt piac, nincs piac. Az utcatakarítók már söprik is a járdát. Még egy érdekesség a témához. A Deco élelmiszerüzletben mosdó üzemel.

A régebbi olasz filmekből kiindulva gondolhatnánk, hangosak a szicíliaiak. Ez tapasztalatom szerint nincs így. Szegény emberek laknak errefelé, de erőn felül adnak magukra. A nők ápoltak, a férfiak is kitesznek magukért. Divatszín a fekete. Sokatmondó, csupa harsogó, nevető, jókedvű lurkóval találkoztunk. De nem mehetünk el szó nélkül a hajléktalanok mellett. A forgalmas főútvonal árkádsora alatt csillag nélküli minősítésű matracszálló. Több mint lehangoló. Kéregetnek, de nem erőszakosak. Erőteljesnek látszó fiatalok is növelik a létszámot.

Nincs hiány templomból sem. Egyikben teljesen kiakadtam. A templomhajó közepén a fal mellett gyertyát euróért árusító automata üzemelt. Eszembe jutott a bibliai történet, amikor Jézus kikergette a kufárokat a templomból. Hiába, ezen a fronton sincs új a nap alatt. A másik istenházában gyertya formájú műanyag lámpasor világított. Ez sem nyerte el a tetszésemet, de ez hagyján még. A harmadik szentélyben az esti misén ketten vettek részt. A tetejébe pénzért felmehetünk. A magasból hiteles cataniai tetőrengeteg című képet lehetne vászonra vinni.

A magasból szálljunk alá a szent anyaföldre. Szólni kell az utcácskákat megszakító hangulatos terekről. Akár van rajta árnyékot adó fa, akár nincs, kora délután életkortól függetlenül, idegyűlik össze a helyi közösség krémje. Márványpadokra ülve beszélgetnek, játszanak valamit vagy csak szemügyre veszik az arra járó idegent. Speciális járgányából itt árul gombócos fagylaltot az olasz Bagaméri, Claudio bácsi. További hangulati elemnek, és utcaárnyékolásra is kiváló, az emeletes házak között az egymáshoz fűzött, szétnyitva kihelyezett színes esernyőtenger látványa. Hogy mennyit kell Catania belvárosában várakozni egy- egy kuncsaftra, nem tudom. De azt igen, hogy az örök női iparágat errefelé is űzik. Szavahihető korombeli magyar informátorom szerint többségük a bevándorlók közül kerül ki. Ritkán találkoztunk utcazenésszel. Fúvós, dobos és olajos hordóból készített hangszeren játszottak. Kimondottan hiányoltam őket. Az ókori színházra kifüggesztett tájékoztatótábla szerint 2014–2020 között felújításra kerül sor. Nem kapkodják el az olaszok. A Bellíni-színházat a véletlen sodorta elibénk, melyhez üveglépcsőházat építettek – ez tűnt fel Katinak.

Catania hírvivőjét másként is megtisztelte a város. A hatalmas Bellíni-kertet autóforgalom járja körbe. Hatásáról kézzel érintett poros falevél árulkodott. A kertben virágzó banánfa virágzata emlékeztetett a papagájvirágéra. A fáról aláhullott narancs nagy bánatunkra ehetetlen. A filagóriás részben fekete fiatalok zenét hallgattak. Mások futottak, kerékpároztak, sétáltak. A zöld közepén óriási, lekövezett, széksorokkal telibe rakott koncerthelyszín. A kertben az aktuális dátumot minden nap élő virágokból kirakják, mely távolról is szembeszökő. A legcsodálatosabb flóra mégis egy meredekebb utcában várt ránk. A flaszter mindkét oldalában két méternél magasabb leanderfasor húzódott. Róla fehér, barackvirág, piros és bordó színű virágzuhatag omlott alá.

A Jón-tenger partján él és virul Catania, szicíliai módra. Két strand várja a hűsölni vágyókat. Mi csak az egyiket kerestük fel, a központi vasútállomástól északra lévőt. Kényszer szülte miniatűr lubickoló. Pallókon lehet lejutni a tengerig, a mederalj erősen köves. Június közepén a víz hőmérséklete 20 fok. Vannak olyan napszakok, amikor a levegő páratartalma 40 százalék alá csökken. A központi vasútállomástól állítólag délre terül el a városi strand, de ügyesen elbújt előlünk. Nem úgy a tengerparton végtelenbe tartó rozsdaövezet, és az óriási méretű kikötő. Három vasútállomáson is megfordultunk, és mindegyikre igaz, rendezett, tiszta. A főpályaudvaron 1915-ben sínre tett gőzös emlékeztetett a múltra. A regionális vonatot, amellyel utaztunk, túlzottan lehűtötték. A kutyákat szájkosár nélkül lehet utaztatni. Azt már régebben is megfigyeltem, hogy a nagy sebességű vonatok az állomásokon indokolatlanul sokáig tartózkodnak.

Szerencsére rátaláltunk az Ursini-kastélyra, mely napjainkban a múzeum szerepét tölti be. Belső csarnoka három emelet magas, fölötte további két szint. Időszámítás előtt VII. századtól közel 2500 év tárgyi és művészeti hagyatéka került elénk: kővázák, kerámiák, fatáblák, faragások, festmények, cserépedények, szarkofágok, padlómozaikok, valamint kő-, márvány-, bronz- és vasszobrok. Sokat időztünk a múlt emlékei előtt, melyek közül több is elismerést érdemelt. Az emeleteken vászonra vitt festmények, némelyike falméretű. Itt is akadtak hátizsákba kívánkozó darabok. Ilyen helyen elgondolkodtat az ókor emberének alkotóképessége és a szépre való törekvése, de előttük ott voltak még a gízai piramisok is. Nem is beszélve a régebbi leletekről. Mindezek tükrében, mennyire nem becsüljük meg jelenünket, a világegyetemben betöltött egyediségünket.