: Gondolkodó — fejtörő (2003)

Kilencemeletes házban lakom. A régi szép időkben, naponta egyszer lifttel felutaztunk a legfelső szintre, a vakvezetővel. Mindezt azért jegyeztem meg előzetesen, mert most az onnan lefelé vezető útról lesz szó.

Idővel a kilencedikről hiába indultam le a liftig, nem követett a kutya. Okát eleinte nem ismertem fel, lassacskán mégis megvilágosodtam. A fejében két dolgot addigra összerakott. A kilencediktől fél emelettel feljebb lett kialakítva a gépház. A lift megérkezett a legfelső szintre. A gépházban megszűnt a monoton zaj, és egy nagy kattanás után, síri csend lett. Ekkor kinyitottam az ajtót. Mellettem állva, idővel ezeket a hangokat logikailag összekapcsolta.

A későbbiekben a következőképpen zajlott a történet. A kilencedik emeleti lakásból kijőve én lementem tíz lépcsőfokot, ő pedig megállt a lépcsősor tetejében. Felhívtam a liftet. Amikor meghallotta a gépházból érkező hangos kattanást, nem mozdult még, csak miután szélesre tártam az ajtót. Ekkor sietősen lerobogott a lépcsőn, és zajosan bevágódott a kabinba.

Néha előfordult, hogy a lift fent volt a kilencediken. Ilyenkor minden előzetes hanginformáció ellenére, csendben feltárult az ajtó. Ilyenkor beletelt Pár másodpercbe, mire kapcsolt, a német juhász. Okos fejében nagy értetlenség lehetett.