: GAZDAG SZEGÉNYEK — nem irodalom (2015)

Országjárásaink során többször is találkoztunk a következő esettel: a szép cigány lánynak a fehér bőrű fiatalember nem bírt ellenállni. Az általam ismert példák pozitíven sültek el.

Vevőbarát alkalmazottal beszélgettünk az élelmiszerüzletben. Fehér bőre ellenére, szülei után, cigány származásúnak vallja magát. A többségi nemzethez tartozó fiú tette a szépet neki, annak ellenére, hogy a családja, ezt rossz néven vette. Házasság lett belőle. Mivel a fiú szülei nem segítették őket, ezért csak egyről kettőre lépegetve építgették életüket, meg a házat is. Jöttek a gyerekek, szűk lett az épület. Alapos megfontolás után, egy annál valamennyivel nagyobb alapterületű családi házra gondoltak. Mivel mindketten dolgoztak, némi hitelért folyamodtak az egyik pénzintézethez, eredménnyel.

Boldogan vették birtokba az új házat. A kölcsönt havi rendszerességgel törlesztették. Idővel örömmel vehették tudomásul, hogy a kamatot visszafizették. Már a tőkét csökkentették, amikor váratlanul meghalt az édesapa férj. Egy csapásra minden dugába dőlt. Az édesanya és a gyerekek hamarosan örökre búcsút inthettek a családi fészeknek. A készfizető kezességet vállaló nagyobbik lány, anyja tanácsára, külföldre ment dolgozni — egyben megkérte, ne is jöjjön vissza, a biztonság kedvéért.

Az édesanya a másik lányával a fővárosba utaztak, szerencsét próbálni. Albérletbe költöztek, és napi tizenkét-tizenhat órát dolgoznak azért, hogy legyen hol lakniuk, és legyen mit enniük. Mindkettőjükről lerí az emberség. Tiszták és ápoltak. Lehetőség szerint adnak magukra, igaz, a mama szájában alig akad egy-két fog. Biztos vagyok benne, ha lenne pénze, lenne foga is.

Egykor szegény gazdagok voltak, mára az ország politikai-gazdasági összképe, gazdag szegényekké tette őket. Gazdagok, mert talpig emberek maradtak, és szegények, mert rabszolgasorsba kényszerültek.