Galamb csipegetett — lomhajó

Amszterdamba való megérkezésünk után az irodától sikerült beszerezni a városnéző busz útvonalát ábrázoló nagyos térképet. Segítségével a szállásunkhoz közel lévő Albert Guyp utcai piacot könnyen megtaláltuk. Egy olyan kirakodóvásárt kell elképzelni, ahol portékájával árudája elé kitelepül a kereskedő. Hogy mi mindent lehetett kapni kulturált körülmények között, az most teljesen mindegy. Másvalami miatt hozakodtam elő vele. A pulton elhelyezett csokoládédarabokból galamb csipegetett. Az üzletből kilépő tulajdonos a szennyezett árut gondolkodás nélkül kidobta. Az eset idején a közelben nem tartózkodott vásárló, tehát nem azért tette mert meglátták.

Az amszterdami légikikötőtől a Központi pályaudvarig — három megálló — leggyorsabban vonattal lehet eljutni. A vasútállomás tetején buszpályaudvar, a várossal ellentétes oldalon kikötő. Innen három ingyenes kompjárat közlekedik a szélesebb csatorna túlpartjára. A menetidő eltérő, de egyik viszonylat esetében sem több 10 percnél. Csak gyalogosok, és kismotorosok vehetik igénybe. Mivel odaát autókkal is találkoztunk, ezért közúti-hídösszeköttetésük is lehet a milliós várossal. A három sziget összevont emlékei: Straat Art Múzeum, mecset félholddal, Eye Filmstúdió, kilátópont, csarnokban bolhapiac. A városlátogatás során, ezúttal kivételesen nem terveztünk múzeumlátogatást, illetve egyet függőben hagytunk, de végül nem került sor rá. Ez az utazás a napi ötletek útja volt. A lakótelep házai megjelenésükben, és színeikben is, eltértek egymástól. Az erkélyeket, és az ablakokat, még a földszinten sem védte rács. A lakásba való belátást nem gátolta függöny. A köztisztaság ezek után magától értetődik. Egyetlen kifogásolni valóra találtam. Mivel kissé hideg volt, szerettem volna valami meleg löttyöt inni, de a török pékségben nem lehetett kávét kapni. Az utcákon sok arabbal, és feketével találkoztunk.

A Dam tér a történelmi városközpont legnagyobb tere. Főbb látnivalói: Királyi palota, Új-templom, De Bijenkorf áruház, Nemzeti emlékmű, A Madame Tussaud’s Viaszmúzeum, Hotel Krasnapolsky. A nagyjából 200 méter hosszú, és 100 méter széles, négyszög alakú teret, a történelmi városközpont főutcája keresztezi. A térbe torkollik a város két főbevásárló utcája is. A tértől keletre, néhány utcasaroknyira — az első híd után balra — található Amszterdam piros lámpás negyede, a De Wallen. A fül számára kedvesen csilingelő harangjátékok is osztatlan részei a városnak, mint ahogyan a templomtornyokban, a nagyharangok méltóságteljes kondulása is. A főtér szélében álló, vörös-fehér színű soktornyos palotának beillő áruház, funkciót tévesztett. Plázának nulla. Tetszetős épületének találhattak volna hozzáillő tartalmat. A számtalan kerékpáros is tekinthető látványosságnak. Járművük egyik típusa eddig ismeretlen volt előttünk. A bicajok elejét egy vagy két gyerek számára kialakított kocsiszelvény képezi: masszív kialakítású, és biztonsági övvel felszerelt.

December elején 8 óra után kezd világosodni. Ezzel egy időben megpezsdül a belváros, és tart éjfélen túl. Európa egyik legturistásabb városa. Sajtjain kívül nevezetes a sült krumplija is. Haraptunk belőle, de mintha nem a legoptimálisabb helyen tettük volna. Az egyik ház előtt hetvenes férfi fújta szaxofonját, a földön előtte a kalapja. Két rendőr hölgy állt meg előtte. Távolabbról ismét hallhattuk szólamait: aközben a földön lévő kalap a fejére kerülhetett. Egy nagyobb élelmiszerüzletben többször is megfordultunk. Az árak nagy általánosságban véve, a hazai árszínvonalat tükrözték vissza. A polcokon lehettek drágább termékek is, de ha hozzávesszük, hogy a hollandusok 3000 euró körüli összeget keresnek fejenként havonta, máris más a kép optikája. Ott tartózkodásunk ideje alatt minden nap esett az eső. Erre ruházatilag készültünk, igaz, minálunk az esőkabát az univerzális kabát. A kiadósabb vagy hevesebb esőzéseket szerencsésen megúsztuk, mert vagy éjjel nyíltak meg az égi csapok, vagy éppen azon idő alatt tértünk vissza szállásunkra kicsit megpihenni.